|
I.
Néhai Ujházi Ede
Majdnem
utálatos és bántó, hogy Ujházi Ede szerb harcterekkel és inneni hírekkel
agonizált, noha felesége kezét kellett és illett megcsókolnia, mert halott,
öreg barátom s valamikor mentorom, szerette az asszonyokat, még ha leányok
voltak is. Egyszer, mikor már rossz hírek kerengtek felõle, s azt írták nekem
Párizsba, hogy öreg barátom elevenen elrothadt, Velencében egyszer csak
észrevettem. A Flórián legkiljebb tolt asztalánál aludt, s mellette egy
unatkozó 17-18 éves leány etette a galambokat. Kövér galamb volt a lyány (mi
lett belõle?), s látszott, hogy neki kötelessége óvatosan kacérkodnia s
emellett vigyáznia a Mesterre. Késõ és nagyon napos nyár volt sok magyar a
Márkus téren, végre is fölébresztettem az öreget. Én akkor Marseille-bõl, hajón
jöttem, s az én fölébredt s paralitikusnak hirdetett Ujházim ugyancsak rám
ismert és rivallt:
-
No, te marha, hát eljöttél a te híres Párizsodból, ahova én sohase mennék,
Bangyikám (ezt Bródy Sándortól hallotta)?
Nemes,
nagyszerû ember, költõ-komédiás, megint valaki ritka, akire a francia ezt
szokta mondani: homme de qualité. Egy trénkáplár, ha akarja, ma többet keres
egy hónap alatt, mint [amennyit] az õ kényszerû és lefoglalt nyugdíja számított
egy év alatt. Szégyellje magát a ravasz minisztérium s minden filiszter
okvetetlenség, amelyek még egy Jókait is úgy le tudtak paskolni annak az
erkölcsnek nevében, melytõl évi tízezrekkel lakatnak jól gaz fezõröket.
IV.
A magyar nyelv
Mindenki
tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb
internacionalista. Ezek után, mivel a cenzúra ellen itthon nem hallottunk olyan
beszédet, mint például az új francia premieré, Briand-é, csak egy pár szót
írjak. A Magyar Nyelvõrben, Szarvas Gábor folyóiratában, Szarvas Gábor
halálának huszadik évfordulóján emlékezõ cikket írt valaki. A cikkhez
hozzáírom, hogy nincs az a világkatasztrófa s utána a vízözön, amely ezt a
drága magyar nyelvet félreszorítsa. Szégyen és gyalázat, hogy sokan komolyan
félnek ettõl és gyalázkodnak, holott még Jankovich miniszter sem utálja a
magyar nyelvet, s lesz még a kutyára dér.
Világ 1915. november
7.
Ady Endre
|