|
A
Budapesti Hírlapnak ma csak nagyon
rövid a mondanivalóm, mert talán õ is érzi, hogy Dunántúlija gödörbe csalta.
Hatvany Lajos barátom egy cikket írt volt a Nyugatban, s ezt a cikket nekem
ajánlotta. Én szívesen fogadtam az írást, mert ebben viszonzását láttam annak a
barátságnak, mellyel én neki sok versemet és kötetemet ajánlottam. A Budapesti
Hírlap erre sértõ módon inszinuálta, hogy Hatvany Lajos az én mecénásom.
Ugyanaz a Hatvany Lajos, aki - ezt a Budapesti Hírlap jól tudja - egy irodalmi
megújhodás hivatott vezérlõje volt. A Budapesti Hírlapnak azonban úgy látszott
jónak, hogy Hatvany Lajosban csak a mecénást s bennem a kitartottat
gyaníttassa. Mikor ezt kissé ingerülten kellett megtagadnom, leckét ad nekem,
hogy mint kell egy gutgesinnt magyar költõnek a mecénásokkal szemben
viselkednie. A leckét éppen olyan energikusan utasítom vissza, mint a kettõnk
irodalmi bajtársiságán ejtett sérelmet. További vitákba - éppen a Budapesti Hírlapban
jelentettem ki - nem mehetek, mert ellenfelünk rosszhiszemûsége kétségtelen.
Hatvany Lajossal pedig addig maradok barátságban, amíg közös igazságokat,
ideákat, célokat szolgálunk, amíg élnünk adatik.
Budapest,
1915. november 20.
Világ 1915. november
21.
Ady Endre
|