|
Illõnek
nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a
Nyugat. Beszéljen most helyettem õsi testvérem egyik versével a sok hasonló
közül: Csokonai Vitéz Mihály.
Tölts pohárt,
gyermek! nesze, tölts fejér bort,
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendők ideérkezését,
Tölts bele, gyermek!
Most örüljünk már,
mivel, ah! az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magányos
És közönséges bajokat hozott rám
S árva hazámra.
Visszatért immár
olajággal a frigy,
A kemény hadnak kialudt kanóca,
Múlik a jajszó, s örömünket áldott
Béke tetézi.
Béke! frigy! oh, két
nevezet! mi hányszor,
Értetek hányszor s be heven sóhajtánk!
Négy betű: négy-négy poharat csapok fel
Értetek én is.
Éljen a szent frigy
szomorú hazánkban,
Fel ne lázadjon soha békességünk,
Hogy sok esztendő elérje jussunk
Ilyen örömmel!
Boldog ország az, s
az aranyvilágnak
Látszik ott némely fogyatéka, melynek
Tiszta csendesség kebelébe nyugszik,
S nincs hada kinn is.
Boldog ország az,
hol az árva s özvegy
Nem bocsát sírván az egekre átkot,
Szántogat minden, s kiki szőlejében
Kényire munkál.
Semmi mesterség nem
enyészik ottan,
Gazdag a kalmár s az egész közönség,
Ott tanít a bölcs, danol a poéta,
Él az igazság.
Ah, ti felperzselt
legelők parázsa!
Összedült várak s faluk omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok: s dögöktől
Bűzletes ég, föld!
Ah, ti borzasztó
fene látomások!…
Félek ily gyászszínt ecsetemre venni -
Átkozott volt az, ki előbb örök hírt
Hadba vadászott!
Durva Herosok! noha
száz babértok
Lenne a bérem, vagy ez a világ is,
Még se kívánnék veletek cserélni:
Míg Lili kedvel.
Csakhogy e kedves
haza békességben
Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém,
S jó magyar nektárt igyam arra: eb lesz
Néktek irigytek.
Csak közel hozzám ne
dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fecsegésit értsem,
Csak piciny lantom cicorázzon: adieu
Trombita-dobszó!
Oh, dicső két
név: Szeretet! Barátság!
Ah, becses két név: Puky, hív barátom!
És te, óhajtott Lili, életemnek
Édes aránya!
Négy
betűből áll neve mindeniknek,
Akiket szívből szeretek: te gyermek,
Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni
Kell ezekért is.
Boldog esztendő
legyen ez tinéktek,
Érjetek még több s gyönyörűbb időket:
Véletek légyen nekem is sok ilyen
Jánusi víg nap!
Volna
nekem versem írnivaló elég, de, akik várnák is, gyönyörködjenek ezúttal a régi
váteszben, Csokonai Vitéz Mihályban.
Ny 1915. december 1.
Ady Endre
|