98. [ELÕSZÓ SZÉKELY ALADÁR FÉNYKÉPEIHEZ]

Székely Aladár, ez a nekem kedves, nagy intelligenciájú ember s pompás fotográfus, ahogyan én ismerem, bizonyosan tudja jól, hogy õ most az irodalom munkáját pótolja. Egy könyv, mely ennek a talán nagyon is buja termésû magyar korszaknak érdekes, akármiképpen jelentõs, sõt tipikus mûvészeit, íróit fotográfiákban gyûjti össze, hiányzik.

Különös: évek óta beszélgettem errõl barátaimmal is, de beszélgettem az éppen olyan éles szemû és tollú íróismerõsökkel, akik szinte születvék erre a feladatra. Ma már van publi­ku­munk, mely érdeklõdik mûvészeinek személyisége iránt is, s talán még nagyobb olyan pub­likumunk, melynek érdeklõdése csupán ennyi. Franciáéknál, németeknél ezt az érdeklõdést, ezt a kíváncsiságot, a kegyetlen levetkõztetést, ügyes, szemes, jó, bátor írók szolgálják ki és végzik, s mert a napok legendáit is jólesik az embereknek megölve látniok, többnyire nagy sikerrel.

Ám nálunk az irodalom, mely túlnépesedve kilesi a legidegenebb területek réseit is, hogy beosonhasson, jövedelmet csempésszen el magának, egy ilyen okos és természetes munkával adós maradt. Kicsiny ország vagyunk, és sokan élünk Árkádiában: tartunk, sõt félünk egymástól, egyszóval meg lehet érteni az írói gyávaságot, mely nem akar a maga fajtájából provokálni senkit. Itt minden író-mûvészfélének megvan a saját keserves és szomorú gyülekezetû kis maffiája és aláaknázott kis területe.

Az én Székely Aladár barátom tehát szerencsés, jó gondolattal s nagyobb veszedelmek fenyegetése nélkül állt az irodalom helyére. Kell, hogy nagyjában együtt lássa a közönség a mai író és mûvész hírességeket, kikrõl õszinte, írott fotográfiákat nem kaphat, de íme, kap hûséges, erõs fotókép- (sõt, nem helytelen szójátékkal), gépképírásokat.

A Székely Aladár gépje pedig nem afféle mulatságos és kevés lelkû gép: egy nagyon kifejlett mûvészérzésû ember dirigálja kedve-mûvészete szerint. Persze-persze - mint Ignotus mondja - „ez a realista… naturalista fotográfia… nem mindenkinek kedvére való”, de éppen itt van az irodalmisága is: igaz, kérlelhetetlen és mûvészi.

Szeretem, hogy ez az album megjelenik, s örülök, hogy a Székely Aladáré, aki íme elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon keresztül is - hogy kik vagyunk.

[1915. karácsony]

Ady Endre