|
Egyik
õsöm, Adi (Ódi) István (megolvasható sok helyütt, többek között Szilágy
vármegye monográfiájában is), a tizenhatodik század közepe táján
végrendeletében megemlékezett a kálvinista rektor-lévitáról is. Diósadon,
ahonnan származásunk s egyik prédikátumunk is van, Adi (akkor még az ipszilon
nem volt mai fontosságú) Adi (Ódi) István(?) egy bornyút hagyott a
rektor-lévitának. Jól tette, s jól tette az én legnagyobb, legbüszkébben
vallott õsöm, anyai nagyapám apja, aki Aranyos-Meggyesen az új M. T. Akadémia
elsõ folyóiratára hetediknek vagy nyolcadiknak prenumerált. Elõtte fõurak,
püspökök, akiket talán egy lelkes honfiú kapacitált, de az öreg Pásztornak (a
tiszaeszlári elõnevet használták, s még nem nézhettem utána, hogy joggal?) kellett a magyar nyelvû tudomány, habár
még a fia, a kálvinista papnagyapám is szívesebben verselt latinul. Szóval,
igazoltam magamat: õsi, legõsibb kálvinista vagyok, s ha vallásos nem is
lehettem, de életemben, munkámban benne volt a protestantizmus: - s bár
internacionalista vagyok - a legteljesebb magyarság. Hogy nagyszerûbb
liberalizmusomban elhagyott a zsidóság? - ez az õ dolguk. De a protestánsoknak
érezniük kellett volna, hogy az én megjelenésemmel a protestáns s a
protestantizmus jelenik meg. „Hejh, Debrecen”: nem szeretnék Debrecen lenni,
aki a maga gyönyörû kálvinista rómaságát, fõoskoláját s vagyonát föláldozta egy
alighanem Kalksburgban regulázott egyetemért. S milyen nyílt titok, hogy ezt a
gyönyörû kollégiumot, mihelyst egyetem lett, Bernolák Nándor elsõ rektorságára
bízták. Diákkongresszusokról emlékszem e szûzmáriás, májbajosnak látszó
öcsémre, s megüt a guta, ha komolyan kell tudnom, hogy ez a - Nándor a
debreceni egyetem rektora.
No
mindegy: a stréber (nincs jobb magyar szóm) Baltazár püspök elküldte a teológus
diákokat a frontra, ezeket is: akiket csak lehetett. Nem olvastam, hogy a
pápista szemináriumok kispapjait küldték volna, holott ezek többnyire nem
magyarok, svábok, mások, s legfeljebb annyira hazafiak, mint Rákosi-Kremsier
Eugén.
No:
most jutottam el a mondandómhoz: Rákosit a mai
debreceni egyetemi kör ifjúsága üdvözölte a Nyugat ellen s - ellenem. Rákosi
elment fölolvasni Pesten kálvinista diákok elõtt, s hajbókoltak elõtte gyönge
emlékezetû professzorok, papok és világi elõkelõk. Mindenkinek tudnia illik,
hogy Rákosi Jenõ jezsuita, kálvinista-gyûlölõ volt egész életében, és most csak
- politizál. Politizál elõször is - ellenünk, másodszor (ki tudja? Rákosi még sokáig
élhet, vagy a családját el akarja helyezni megint?), másodszor a protestáns
Németország se kutya. Debrecen megérdemli, amit kapott, de, óh, félek, hogy a
magyar kálvinistaság is, melynek irodalmi lapjában a legszilajabb
antiszemitizmust ûzi egy Ravasz László nevû s jobb sorsra érdemes volt ember.
Az én kálvinizmusom megmarad, mert adott energia a halálig, de undorral vagyok
mindenkihez, kik kaphatók, gyávák, bölcsek vagy hallgatók a felekezetemben.
Ny 1916. március 16.
Ady Endre
|