|
Most
olvasni Jókait, minden könyvét kilencedszer, tizedszer: ennél több és
gyönyörûségesebb kuriózum kevés van. Most látjuk csak, hogy milyen naiv a
vátesz, s a naiv költõ mégis hányszor és sokszor lát jobban a komoly
írástudóknál. Ha a nagy francia forradalomról s az elsõ Napóleonról s koráról
ír, vadromantikus, de látó és biztos, különb az öreg Dumas-nál. A mi
szabadságharcunkról írott történetei pedig már majdnem együgyûek, az újságíróé,
a politikusé, a pénzgondokkal sújtott emberé. Az orosz viszonyokat jobban
ismeri, mint a magyarokat, s a krimi hadjáratot tisztábban tudja és meri látni,
mint Bosznia okkupációját. III. Napóleon udvara is ismerõs neki, a francia-porosz
háború mivoltát jól sejti, de A jövõ század regényének megálmodója alapjában
századrészét se álmodta meg a ma történõknek. Húszezer maradt a véres
csatatéren mondja -, s mikor leírja a Mahatius-ágyút, elárulja, hogy ennél
szörnyûbbet már nem találhat ki az ember öldöklõ szelleme. Sokat tanulhat s
okulhat az ember Jókaiból, s én még csak egyet ajánlok figyelembe, azokat a
könyveket, melyekben Nagy Frigyesrõl s koráról írt. Olyan bizonytalan a Jövõ,
hogy ezennel reakciósan a Múlthoz utasítom a látni kívánókat.
Ny 1916. május 16.
Ady Endre
|