112. [EMLÉKSOROK AZ ISONZÓNÁL HARCOLÓ V/4-ES NAGYVÁRADI HONVÉDZÁSZLÓALJ HADIÚJSÁGJÁBA]

Megpróbáltam, nincs, nem lehet hozzájuk méltó óda, magyar honvédekhez, lélek, test és végzet héroszaihoz. Magyarul megállni a messze pokolban: ezt csak a honvéd tudja széles e világon, mert ez másabb minden másnál. Magyarul megáll, magyarul rohan, magyarul töpreng, magyarul kételkedik, s néha egy kicsit kétségbe is esik - magyarul.

S mert ilyen magyarul áll mindenütt, hova rendelteték, mert megszokta már, hol a Sors legjobban veri, nincs emberebb a magyarnál. A honvéd hõsisége az az elszánt akarat, mellyel, kivel a magyar meg akar maradni a Nap alatt, sõt a Nap fölött. Minden fájdalmaimhoz szeretném még a honvédbakák fájdalmait, szenvedéseit hozzálopni. Minden szeretetemet, csodálataimat s utolsónak bénult, de mégis jó szívemet küldöm az Isonzó menti testvéreknek.

Magyarul állják s megállják a frontot, jöhessenek vissza mindnyájan minél hamarább, mert itthon sok a dolog[.]

Isonzómenti Tárogató 1917. március 31.

Ady Endre