|
Most az egyszer nem leszek sablonos.
Nem fogom érzelgõs frázisokkal
növelni a nagyböjt különben is nagy szomorúságait, nem vezeklek, nem sírok,
csupán annyi keserûség lesz ebben a pár sorban, amennyit mindnyájan
megérdemelünk ilyenkor, a nagyböjt elején.
…Tulajdonképpen filozofáláson
kellene kezdenem. De a filozófia hálátlan dolog lévén, in medias res csapok, s
kimondom merészen a szentenciát: a farsangon
mi már nem mulatunk!
Más
szóval, a farsang lejárta magát.
Csodálatosnak
látszik, hogy mikor mi, századvégi emberek minden elavult dolgot utolsó
porszeméig eldobunk magunktól - a farsanggal mégsem szakítunk!
De
nem ám! Mert közbelépett a farsang érdekében egy másik szempont, mely a mi
egész létezésünknek új alapja: a praktikusság, s a farsangot szépen átformáltuk
olyan intézménnyé, amilyenné újabban mindent átformálunk: üzletté.
A
farsang ma már üzlet. Olyan nagyvásár-féle, de hasonlít a tõzsdéhez is.
Sehol
sem dominálnak az esélyek annyira, mint például egy farsangi bálüzleten…
Ezt
a kérdést sokan bolygatták már, de még mindig nagyon aktuális.
A
családapa belefekteti egy kétes üzletbe utolsó garasát, a mama minden
ravaszságát, a portékának minden elõnyös tulajdonságát feltárják, s az eredmény
legtöbb esetben semmi.
A
papa a maga üzleti céljaival szemben találja a kuncsaft férjjelölt üzleti
céljait, és így nem sikerült az üzlet - azaz a házasság.
Lám,
vannak - kis számmal - jobb üzletemberek is.
Ezek
becsületesebbek, s határozottan tisztességesebb és jobb úton járnak.
Nem
akarják becsapni a másik üzleti felet, nyílt kártyával szoktak játszani.
Megmondják
nyíltan: Vedd meg az én portékámat; adok vele 2000-10 000-20 000 frtot! Ha
tetszik az alku, kezet rá!
Ezek
nem ámítják farsanggal a világot, üzletet mindig készek csinálni, és ezt nem is
titkolják el. Ha szenzál akad, azt is megfizetik. Üzlet - üzlet - ha mindjárt
lányokról is van szó!…
…Hölgyeim
és uraim, kik a farsanggal nincsenek megelégedve, higgyék el, hogy nincs szebb
dolog az õszinteségnél!
A
látszat azért látszat, mert jó szemû ember sohasem tekinti valóságnak.
Ha
ezt meggondolják, nem fognak nevetni, ha valamelyik lapban ilyen csinos dolgot
olvasnak például:
Kohn Márkusz
Zenta
és
Weisz Rebeka
Huszt
jegyesek.
Mert
mint mondám az elõbb: üzlet - üzlet!…
Debreczeni Hírlap
1899. február 17.
Bandi
|