|
Annyi komoly, okos dolog között elfér
vajon egy kicsi, apró hír egy kicsi naiváról?… Talán nem haragszik meg a mi
közönségünk, ha ma nem írunk hírt a hamis borokról, ahelyett egy kis naiváról
mondunk igaz mesét, egy kis naiváról, aki szintén hamis.
A kis naivának besúgja valaki, hogy egy
bolondos gyerek őrülten beleszeretett, s naponta legalább öt verset ír
hozzá.
A versek nagyon rosszak voltak, de a kis
naivának mégiscsak hízelgett ez a költői imádás.
Várta hát nagyon a verseket s a szerelmi
vallomást.
Várta sokáig, majdnem egy hónapig várta,
de hiába. A trubadúr nem vallott szerelmet sem versben, sem prózában.
A kis naiva nagyon bosszankodott, alig
várta, hogy találkozzék az élhetetlen imádóval.
A találkozás nem sokáig késett, s a
következő párbeszédre adott alkalmat:
- Haragszom magára!
- Tudtommal nincs oka!
- De igenis van.
- ?
- Hiába néz, komoly okom van!
- Szíveskedjék szegény fejemmel tudatni.
- Hát… hát az mégse járja, maga… Sze… igen
szerelmes már régen, és… és mégsem vall… mondta meg… nekem…
…Engedjenek meg, tisztelt olvasóink, ha a
hamis borok helyett egy igaz mesét mondtunk el valakiről, aki szintén
hamis, ámbátor naiva.
Debreczeni Hírlap
1899. március 2.
|