|
Szenzáció!
Szenzáció! Szenzáció!
Bizonyára hallottak már olvasóink arról a
rettenetes vademberrõl, kit nemrég fedezett fel egypár helyi és fõvárosi lap.
Pár nappal ezelõtt sok mindenfélét írtak
össze a vademberrõl, úgyhogy õ jelenleg Debrecennek egyik legnépszerûbb alakja.
A rossz nyelvek szerint talán még
népszerûbb volna, ha egyáltalában látta volna valaki.
De ha eddig nem láthatta meg senki ember
fia is, a varázs már meg van törve, és ebben a mi lapunknak van egyedül érdeme.
Mi nem írtunk róla cikkeket, hanem tegnap
elküldöttük egyik munkatársunkat, hogy városunk nevezetességét bármi módon is
keresse fel és interjúvolja meg.
Tudósítónk hol, hol nem, megtalálta a
dicsõ, de vad férfiút, s az interjú gyönyörûen sikerült.
A párbeszédet így írja le tudósítónk:
Én. Bandi vagyok. Debreceni hírlapíró, s
óhajtottam önnel beszélni, dicsõ vad!
Õ. Én azt sem tudom, hogy vagyok-e?
Ha vagyok, debreceni vadember vagyok, s nem óhajtok Önnel beszélni. Kutyahúsért
akarok menni.
Én. Mit akar
Ön a kutyahússal?
Õ. Esztétikai ízlésem tiltja ez
unesztétikus kérdésre válaszolni. Kérdje Ön meg a helyi lapok fõvárosi
tudósítóit.
Én. Mit tart
Ön a helyi lapok fõvárosi tudósítóiról?
Õ. Azt, hogy õk vadítják el az
embert.
Én. Hát Ön nem volt mindig vad?
Õ. Nem, csak mióta õk felfedeztek.
Én. Mért rejtõzött Ön el az emberek elõl?
Õ. Hogy a lapokba bele ne kerüljek.
Én. És mégis belekerült?
Õ. Hogyha tudja, miért kérdezi?
Én. Miután Önt a lapok felfedezték, nem
volna hajlandó az emberi társadalom meleg kebelére visszatérni?
Õ. Nem. Énrólam már „ismerõsök és
hatóságok is megfeledkeztek”.
Én. Önrõl tárcát is írtak.
Õ. Megesik az mással is.
Én. Mit tart Ön a modern hírlapirodalomról?
Õ. Semmit.
Én. És mit tart Ön énrólam?
Õ. Azt, amit a modern hírlapirodalomról.
Én. Ön nem látszik mûvelt embernek.
Õ. Kérem, én vad vagyok.
Én. Megengedi, hogy máskor is
meglátogathassam?
Õ. Meg. Csak lapokat ne hozzon magával.
Én. Van Önnek még valami más vágya?
Õ. Van. Úgy szeretnék kezet szorítani
azzal a kollégámmal, akit a Gellért-hegy alatt fedeztek fel az újságírók.
Én. Üdv legyen Önnel!
Õ. De Ön ne legyen velem!…
…Eddig tart munkatársunk feljegyzése.
Hisszük, hogy örömet szereztünk e közleménnyel a vadász és nem vadász közönségnek
egyaránt.
Debreczeni Hírlap
1899. március 8.
Adieu
|