Az ám, de virágvasárnap is van. Ez a nap
pedig egypár színészre távozást jelent.
Távozást és bánatot, mert bánat nélkül
senki sem tud megválni ettõl a mi kedves cívis-városunktól.
Az utcán dúlt arcú, nekikeseredett, sima
arcú alakok láthatók.
Ezek
hamarabb távoznak.
Néhány este még a debreceni színpadon,
aztán itt a vég.
Annyira vég, hogy még végrendeletet is
írnak.
Itt van például szegény Ódry. Õ már
megírta a végrendeletét.
A
szerelmes leveleket utána kell küldeni, feltéve, ha ezután is olyan sok fog
érkezni a címére. Mint állandó párbajsegéd nem nevezett utódot, hanem kész
minden párbajügyben visszautazni segédkezés végett.
Van
még egy harmadik intézkedése is, de ezt már lepecsételt fiók-végrendeletben
tette.
A
másik végrendelkezõ a jó Szentes Jankó. Õ is végrendelkezett. Barátaira hagyta
a központi kávéházat. A Szentes végrendeletében van egy megdöbbentõ passzus is,
melyben kijelenti, hogy kifizetetlen számlái nincsenek.
Szóval
búcsúznak, végrendelkeznek a mi kedves színészeink, különösen azok, akik
hamarabb eltávoznak…
Debreczeni Hírlap
1899. március 10.
Adieu
|