|
Istenem,
mily csodálatos hatalma van a napnak!
Temet
és feltámaszt. Melege, ragyogása még a haldokló betegnek is erõt kölcsönöz.
Mikor
egy ködös, kellemetlen tél után ismét felragyogtatta felettünk a tavaszt,
szinte lázadozva tört ki belõlünk a lenyûgözött életkedv.
Most
élet, mozgás és ragyogás van mindenfelé.
Milyen más az utcák képe is. Robogó
kocsik, döcögõ parasztszekerek futnak elõttünk, az utcákon járókelõk tolongnak,
s egy-egy utcasarkon csengõ hangon árulják a tavasz szimbólum-virágát, a
márciusi ibolyát.
Élet, egészen élet a tavasz.
Az élet, a holnap vágya és számítása rég nem tapasztalt erõvel hajszol
bennünket, és soha olyan szép, olyan nagy dolognak nem tartjuk az életet, mint
egy pazar fénytõl beragyogott márciusi napon.
Itt az élet, menjünk, mentsük meg magunkat
a holnap gondjától, menjünk,
rohanjunk, munkálkodjunk, hiszen ez a szép élet megérdemli a fáradságot!…
…És szaladunk a népes utcán, szaladunk,
hogy az élet számára kenyeret szerezzünk, elrohanunk a robogó kocsik s döcögõ
parasztszekerek közt, a zaj, a tolongás nem tud feltartóztatni - de egyszerre
csak megállunk, elfelejtjük egy pillanatra rohanásunk célját, elfelejtünk
mindent. Valami édes illat száll felénk, a márciusi ibolya illata, s fülünkbe
cseng egy kedves biztatás:
- Tessék illatos ibolyát venni!…
Debreczeni Hírlap
1899. március 10.
|