98. A VERESHAJÚ

Tegnap este egy sikerült népszínmű-előadásban volt része a színházi közönségnek. Minden­esetre olyan dolog, mely ritkán tapasztalt megelégedést keltett bennünk.

Sokszor megírtuk már, hogy mi a népszínmű-előadásokat nem a népszínműért, hanem a közönségért kívánjuk, mely a népszínművet mindig örömmel fogadja. S akárhogy is ítéljünk a népszínműről magáról, mégiscsak több értéket kell neki tulajdonítanunk az Aeneas papa-féle silányságoknál.

A szereplőkről különben véleményünk a következő:

Kállay Lujza szépen, de talán túlságosan a hatásért énekelt, játéka azonban kifogástalan, a drámai jeleneteknél pedig meglepően művészi volt.

Kiss Irén nem egyéniségéhez illő szerepet kapott.

T. Halmy Margit csak ruhájával emlékeztetett arra, hogy népszínműben játszik.

Szabó Irma természetesebb játékot is produkálhatott volna. Tőle ezt elvárhatjuk.

R. Serfőzy Zseni operett-szerepekben igen jó lehet, de a népszínmű nem az ő terrénuma.

Komjáthy János alig nyújtott mostanában kifogástalanabb alakítást, mint tegnap este. Játéka természetes, világos és kifejező volt.

Bartha nem tudta a szerepét.

Rubost már termete sem predestinálja szerelmes szerepekre, legkevésbé pedig népszínműben. Nagyon használható színész, de lehetetlen is, hogy minden szerepében beváljék. Tegnapi szerepe Csákynak való.

Fenyéri átgondolt, öntudatos, művészi játéka megérdemelte azt a nagy tetszést, melyben az este részesült.

Püspöki kis szerepében is jót nyújtott.

Sziklay - talán felesleges mondani - tegnap este is megérdemelt sikert aratott. Az ő művészete mindig és minden szerepében érvényesül.

F. Csigaházi Etel a szokottnál jobb volt.

Locsarekné pompás, óriási hatást keltő kabinet-alakítást produkált.

A zenekar magyar nótái néhol kissé furcsák voltak.

A kisszámú közönség sokat tapsolt az - általában - sikerültnek mondható előadásnak.

Debreczeni Hírlap 1899. március 14.

(a.-e.)