100. ÜNNEPI ELŐADÁS

Március idusát a debreceni színház is megünnepelte. Két alkalmi darab is került „díszelőadásra”, s a választás határozottan szerencsés volt. Szávay Gyula Március 15-ike c. allegorikus színjátékát és Szathmáry Károly szépen megírt, korrajznak keresztelt, régi jó színművét adták elő megdöbbentően üres ház előtt.

Csodálatos dolog, hogy még a tegnapi nemzeti ünnep sem tudott telt házat csinálni. Csak a diákhely és karzat volt zsúfoltig telve, úgyhogy az üresen maradt páholyokba is diákokat kellett elhelyezni.

Annyi tény azonban, hogy a tegnapi közönség rendkívül hálás volt.

Az előadás különben megérdemelte az elismerést. Ügyesen rendezett, összevágó volt, a szereplők kedvvel játszottak.

Szávay poétikus, szép allegóriájának minden szépsége érvényre jutott a szereplők előadá­sában. Különösen kiváltak Szabó Irma és Komjáthy. Szabó Irma csodálatos művészettel s elragadó kedvességgel szavalt. Szavalt a szó nemes értelmében, s el lehet mondani, hogy őnála művészibb előadó alig van színpadunkon. Hasonló dicsérettel szólhatunk Komjáthyról is, ki tegnap este egész művészetét vitte bele az egyéniségéhez illő szavaló szerepbe. A másik darab hasonló sikert aratott. A siker érdemében legkivált ötön osztoznak: Sziklai, ki kis szerepében is művészit produkált, Bartha, aki rég nem játszott annyi természetességgel, mint tegnap este. T. Halmy Margit, akinek haldoklási jelenete mindenkit meghatott, Tanay, aki megrázó drámai erővel játszott, s Ódry Árpád, kinek tegnapi játéka is magas színvonalon állott. Ódry és Tanay aratták a legnagyobb sikert. Még a vasfüggöny ajtaja is megnyílt előttük.

A többi szereplők közül Szabó Irma és Komjáthy érdemelnek elismerést. Mezey és Rubos szépen énekeltek.

Debreczeni Hírlap 1899. március 16.

(a-e.)