|
A
pletyka a mi társadalmi életünk fõ faktora. Rossz nyelvek egyedüli faktornak mondanák, én nem, mert én rossznyelvû ember nem
vagyok.
A pletyka nálunk sok mindent
helyettesít. Talán azt lehet mondani, hogy a pletyka nálunk mindent pótol.
Irodalom? X. Y. tárcákat ír. A
tárcáját ugyan nem olvassa el senki, de azt nyugodtan ráfogják, hogy írni úgy
se tud, mint egy amerikai indiánus. Ez legalább még kritika, de legtöbb esetben
több az érdeklõdés az író délutáni kaláberei iránt, mint a skriblernép összes
munkássága iránt. Mûvészet? Hálás tér pikáns történetekre, miket hol egyik, hol
másik színésznõrõl vagy színészrõl beszél a fáma. Zsúrok? Azt hiszem, errõl nem
kell beszélni…
A pletyka most olyan hatalmas,
mintha érte lenne a világon minden.
Mindenütt így van?…
Nálunk így.
…Azt mondta egyszer egy nagynevû
ember, hogy Magyarországnak nagy szolgálatot tenne az, aki Debrecent
összebombáztatná, persze mikor senki sem volna benne. Ne tessék félreérteni,
csak egészségi okokból, hogy alkalmasabb helyen épüljön fel újra.
Vajon mi lenne akkor az új
Debrecennek olyan kedves, hogy a régibõl megtartsa?…
Szociológusok, filozófusok
vitatkozhatnak rajta, de én végtelen önhittséggel hízelgek magamnak, hogy
tudom:
Társadalmi életünk fõ faktora a
pletyka.
Debreczeni Hírlap
1899. március 23.
B.
|