|
Távol áll tőlem, hogy a
jegyzőkönyvek különböző fajait ismertessem.
Előre elárulom tehát, hogy itt afféle
jegyzőkönyvről van szó, amilyet lovagiasságban utazó férfiak szoktak
kapni.
Ilyen jegyzőkönyvre, sőt jegyzőkönyvekre volt szüksége egy
debreceni fiatalembernek.
Hogy miért? Utalok az apák gyöngéire.
Egyik apát csak a jó szigorlatok lelkesítik, a másiknak jól esik, ha a fia
minden mulatságon jelen van, végre van olyan is, aki megkívánja a fiától, hogy
legalább három-négy párbaja legyen.
Az illetőnek ilyen édesapja van. Mert
lovagias ügyet, jegyzőkönyvet kíván a fiától.
Szó sincs róla, ezekre itt Debrecenben
könnyen szert tehet. De neki több esze volt, minthogy át ne látta volna, hogy
jegyzőkönyveket saját becses bőre veszélyeztetése nélkül is lehet
beszerezni.
Készített hát magának négy darab
jegyzőkönyvet. Valamennyi véres párbajokról tanúskodik, s a
jegyzőkönyveket elküldte a párbajszerető atyának. A
jegyzőkönyvekben természetesen a legsötétebb nevek szerepelnek.
Az ő küldeménye egyszerre érkezett
egy váltóval, melyen az ő neve díszlett, s küldője egy szolidságáról
és hitelező kedvéről ismert tőkepénzes volt.
Itt már közel vagyunk a jegyzőkönyvek
tragédiájához.
Az apa ugyanis ahogy szerette a
jegyzőkönyvet, épp úgy gyűlölte a váltót.
Végtelenül elkeseredett, s a jobb sorsra
érdemes jegyzőkönyveket merész elhatározással a kir. ügyészséghez küldte
be. Hadd lakoljon a gyerek!
…A gyerek pedig kétségbe van esve. Ha
elismeri a jegyzőkönyvek valódiságát, elcsukják, ha bevall mindent,
diszkvalifikálják!…
Szegény fiú, szegény jobb sorsra érdemes
jegyzőkönyvek!…
Debreczeni Hírlap
1899. március 23.
B.
|