|
A bûnbánat divatba jött. Nem lehet mást mondani. Különben is ma
minden a divat hatalmától függ.
Ideges, kedélybeteg, unatkozó mágnás
hölgyek kigondolták, hogy a nagyhéten penitenciát tartanak, s most nagyban
folyik a bûnbánás.
Vannak aztán olyan emberek is, kiknek
egyéb dolguk sincs, mint kilesni, hogy mivel foglalkoznak azok a bámult és
irigyelt földi lények, kiknek a sors sokágú koronát juttatott.
Ezek elõször megütköztek, mikor megtudták,
hogy õméltóságaik most naphosszat térdelnek és imádkoznak - azután gondoltak
egyet, s mint mindig - úgy most is követték modelljeik példáját. Elvégre is
divat - divat. Ha az ember divatos akar lenni, ne ijedjen meg semmitõl.
Így jött divatba a bûnbánás. Érték
tekintetében semmivel sem múlja felül a legújabb párizsi hóbortot, mely vissza
akarja állítani Ízisz és Ozirisz tiszteletét. Abban épp annyi az õszinte
vallásosság, mint ebben, s egyik olyan tiszteletreméltó, mint a másik.
A pesti mágnásnegyed asszonyai éppen olyan
szükségét érzik a bûnbánásnak, mint a hóbortos párizsi hölgyek az egyiptomi
vallás visszaállításának.
A szívhez egyiknek sincs semmi köze, csak
az idegeknek. Ezek a megbomlott idegek szülõi most minden bizarr, õrült
dolognak, s ezek a megbomlott idegek csinálnak a legszentebb érzésbõl, a
bûnbánatból is divatot.
A kereszténység nagy ünnepe közel van.
Halál és feltámadás napjait egymás után, mélységes jelentõségû közelségben
fogjuk megünnepelni.
A bûnbánásnak, a megtisztulásnak
legalkalmasabb perce elérkezett.
Ha átgondoljuk s átérezzük a két nap
jelentõségét, már keresztülmentünk a bûnbánat processzusán. Akkor már csak azok
felett kell sajnálkoznunk, kik a hideg kövön térdelnek naphosszat, s
megnyugodni mégsem képesek… Nem engedik azok a nyomorult idegek, melyek Buddha,
Ízisz és Ozirisz tiszteletét hozták be, melyek a bûnbánatból divatot csináltak…
Debreczeni Hírlap
1899. március 28.
|