|
Nem merek örülni a húsvétnak. Félénk
kishitűséggel az jut az eszembe, vajon elhiszik, hogy akad még olyan
ember, aki hisz az eszme diadalának, s aki ünnepel a diadal ünnepén?!!
Mert a mi korunkban nem szabad hevülni. Ma
már az idealizmust nemcsak védeni, de megsiratni sem szabad. Józannak, okosnak,
hidegnek kell lenni, s ami fõ: türelmesnek.
A mi korunk már ünnepelni is csak
türelmességbõl ünnepel. Az elõdök ünnepeltek, ünnepeljünk mi is.
De szükségét az ünnepnek nem érzik,
jelentõségét nem akarják tudni, értékét nem képesek az egész emberiség
közkincsévé tenni.
Nagyon elkopott már a mi hitünk.
Pedig a hit szüli az eszmét, s a hit viszi diadalra is. A hit ad célt az
embernek, cél nélkül nincs élet, csak tengõdés és vegetáció.
Úgy rémlik nekem néha, hogy az a kor
támadt fel, amely az istenembert szülte.
Cél, melegség, szeretet, ideál,
lélek nélkül bolyong az ember, s amit tesz, az öntudatlan, amivel dicsekszik,
beteges láz, megbomlott agyvelõ. Mondom, hogy nekem úgy rémlik néha.
Úgy érzem, hogy a Messiásnak ismét
meg kell születni. Nem hat már az emberre semmi, csak a halál példája. Mert a
haláltól mindig rettegett és mindig rettegni fog az ember.
Fél a haláltól. Ez is öntudatlan
nála. Mert ha ereje volna a halállal leszámolni, hinne a feltámadásban is!…
Feltámadás… Ma a feltámadást
ünnepeljük.
A
hit ünnepe lenne a mai nap!…
…És
én hiszek. Az én szívem átfogja a nagy ünnep varázsa, s megtelik hittel,
reménnyel, büszkeséggel.
Mióta
a földre szállt Igazság meghalt a kereszten csúfos halállal, de feltámadt az
egész mindenséget beragyogó diadallal, hányszor tévelyedett el már az
emberiség!…
De a feltámadás ereje mindig megmenti.
A Messiás még mindig a földön van. S míg egy ember van, ki az eszme diadalában
hinni tud, folyik a megváltás.
A megváltás pedig feltámadást jelent!…
…Ez az én hitem, ez az én
vigasztalásom a feltámadás ünnepén!…
Debreczeni Hírlap
1899. április 1.
(A)
|