|
„…Ami pedig a morális hagyományokat
illeti, Anglia már meg volt halva a tizenkilencedik század végén. A közgazdasági
hatalom, mely csak néhány csoport közt oszlott meg, zsarnokivá, önkényessé
vált, elnyomva a lakosság erélyét és az ipari vállalkozást. A zsoldosháborúk és
a visszatorlások megosztották a nemzetet. Az elaggott királyné alatt nem volt
udvar, nem volt földarisztokrácia, mivel a föld tönkre volt téve, ki volt
merítve. Csak egy istent imádtak, az aranyborjút, s csak az õ prófétái voltak
az urak. A botrányok szaporodtak, a fényûzés és korrupció, a társadalmi
hipokrízissel együtt orgiákat ült. - Egyszóval a civilizáció betetõzte munkáját
azáltal, hogy elnyomta az egyéniséget,
az angolok, ez a férfias faj, elcsenevész[esed]tek azáltal, hogy fölvették az
általuk meghódított barbárok szokásait, s így a brit birodalom a legszomorúbb
kilátások közt ment át a huszadik századba…”
A Blackwood Magazine angol
folyóiratban ezt a jóslatot mondja Anglia népének egy kétségkívül mély
gondokozású író mint a jövõ század képzeletbeli Gibbonja.
Komor, vigasztalan kép az, amit õ
lát. Annál komorabb, mert a jelen csakis ilyen jövõt szülhet.
Nemcsak Angliáé az a jövõ,
többé-kevésbé mindnyájunké. A miénk is.
„A mai civilizáció elnyomja az
egyéniséget.” Ezt mondja a „jövõ Gibbonja”. Nagy igazság, mely minden szívben
él, csak hangot mernek neki oly kevesen adni!…
Pedig ez az igazság a kor minden
problémájának alapja. Az immár elkerülhetetlen társadalmi reformoknak ebbõl
kell kiindulni: Mert az egyéniség elnyomva nem sokáig lehet!
A história bizonyítja, hogy a
legvéresebb átalakulásokat az egyéniség szabadulási törekvése szülte.
Az elnyomott egyéniség még nem
fegyverrel csinál forradalmat, de harcát megkezdte!…
Egyelõre a legmagasabb téren folyik
a harc. A mûvészetben, irodalomban. A régi korlátok hívei gúnyolják az
apostolokat, félreértik törekvésüket, s legjobban félreértik e törekvés
alapját. A nagy tömeg divatnak tekinti, pedig az egy nagy világátalakulás elsõ,
igénytelen elõcsatározása.
Hagyjátok hát a szecessziót ti, kik korlátok bábjai vagytok! Forradalom és emberek
kellenek hozzá, nem divatbábok.
A szecesszió új, átalakított világából
fog erre a korra visszatekinteni a jövõ század Gibbonja!
Debreczeni Hírlap
1899. április 19.
A.
|