|
Ez igazán nem szép a Májustól.
Mennyi dicséretet zengtünk el már róla. Ráfogtuk, hogy õ a fény, az illat, a
szerelem s poézis hónapja. S mi igaz ezekbõl a ragyogó tulajdonságokból? Amit
nem is vártunk: hideg, õszi esõ és csúnya sár.
Már a hónapokban is csalódunk. Ha a
világfájdalmas hangok illenének a mi századvégi gondolkozásunkhoz, ez a májusi
õsz elmondathatná velünk a régi panaszt: megváltozott már minden…
…A nagytemplom mögötti kertben
egypár orgonabokor virított. Rakva volt virággal, illatos, kábító
orgonavirággal.
Tegnap már nyílott, ma már a sárba
hullt mindenik kicsi, illatos kelyhe.
Pedig de másképpen számítottunk. Az
orgonavirág, ez a szerelem-sejtõ, édes illat körülszálldos, elkábít bennünket.
Azután nyílik az akác. Az akácvirág a szerelem hónapjának igazi virága.
Elbódít, megejt, szeretni késztet vértkergetõ, fojtó illata, s egy édes
illatmámor, egy boldog szerelmi álom lesz ez a szép, ragyogó, fényes poétikus
Május…
…Az ablakon kopog az esõcsepp…
Május?… Fény?… Illat?… Szerelem?…
Hol maradtok?… Sár, csúnya sár van, fekete, hideg, õrült, szecesszionista lett
a május.
Vajon nyílni fog az akácfavirág?…
Vajon már a hónapok is megcsalnak bennünket?…
Igazán nem szép a májustól, hogy így
becsapott. Mikor mennyi
verset írtunk róla.
Debreczen 1899.
május 8.
(a.)
|