|
Tegnap este - a színtársulat nagy
része Nyíregyházán lévén - kisegítõ darab gyanánt egy régi hüperromantikus
zagyvalékot adtak elõ a társulatnak ittmaradt s kóristákkal támogatott tagjai.
Az elõadás végtelenül kedélyes volt.
Különösen hatásos mozzanatok voltak azok, mikor a súgót a karzaton is jól
hallották, s egyes szereplõk még így sem tudták elmondani szerepeiket. A
közönség derült hangulatban volt, s egy-egy érdekes „besülést” kitörõ jókedvvel
fogadott.
Komoly érdekességet az elõadásnak
két kedves mûvésznõ ünneplése kölcsönzött. - Kállay Lujzát és Serfõzy Zsenit
virággal és kis levélkék, drága (ötpecsétes) kis levélkékkel lepték meg
tisztelõik, s a kapott tapsviharokra mindketten, de fõképpen Kállay Lujza,
igazán érdemessé tették magukat.
Rajtuk kívül még Ferenczy érdemel
õszinte dicséretet. Határozottan kitûnõ népszínmûalak. Csak a duettekre
vigyázzon jobban, az Isten áldja meg!
Szathmáry nem is olyan rossz
színész, ha nem mucsaiaskodik. Tegnap megérdemelte a tapsokat.
Egy kezdõ színésznõ: Lukács Ilonka
tegnap lépett fel elõször számbavehetõ szerepben. Játékáról nem szólunk, még
nem állja ki az õszinte kritikát. Valamint nem szólunk a többi szereplõkrõl
sem.
Debreczen 1899.
május 10.
(a-e.)
|