|
Kitör belõlem az újabban
fékentartott poéta, s írok egypár sort a szép, a szerelmes, a poétikus
májusról. Versben úgysem írhatom meg. Lapunk nem közöl olyan verset, amely
egyik hónapot a másik rovására dicséri. Pedig a május mindeniknél szebb,
mindeniknél poétikusabb. És milyen hatalmas a maga ifjú, virágos buja életével.
Hogy hív, hogy csalogat bennünket ki a szabad természet ölére, hova olyan
ritkán járunk mi: a bürók és kávéházak kormostüdõjû gépjei.
Az egész pünkösd búcsújárás volt.
Sõt még a hét esõtlen köznapjai is. Mindenki künn volt az árnyékos,
gyöngyvirágos Nagyerdõn, s volt bizonyára olyan ember is, aki rájött, hogy ez
sokkal árnyékosabb hely, mint a kávéházak elõtti kert, hol ugyancsak kell kérni
Henriket, hogy adjon mellénk egy leándert, hadd nyaraljunk, miként Heltai Jenõ úr elõttem régen megírta.
A hét elég eseménydús volt. Sajnos,
hogy csak pár szóval írhatok róluk. Reám van parancsolva: a legrövidebben.
Szép kisleányok! A maguk kedvéért a
jogász-majálist említem legelébb. Bizonyára nagyon jól mulattak ott. A jogász
urak ügyes emberek. Tudnak mulatságot rendezni fiatalos kedvvel s deficitet
fizetni az „öregek” pénzével. Úgy hallom, most is van egy kis deficit.
Lám, a Bethlen-ünnepély nem járt
deficittel. A vonzó program nagy közönséget gyûjtött össze, amit persze meg is
érdemeltek olyan szereplõk, mint Sipulusz és Szabolcska Mihály.
Már negyedik napja tart az
egyházkerületi közgyûlés. Az elsõ napon papokat szenteltek. Nyolcvan új pap s
mennyi régi! Néhány napig a kálvinista Rómában is volt annyi pap, mint a
pápistában. A gyûlésen Tisza Kálmán is részt vett. Elnéztem összetört alakját,
õsz fejét, igénytelen külsejét, s minden jogos ellenszenv dacára olyan
respektus-félét éreztem az iránt az ember iránt, ki olyan sokáig s olyan
erõszakkal fenn tudta tartani magát mint a magyar kormány vezetõje…
Az emlékkerti kõoroszlán ügyében
ismét össze kellett tûzni lapunknak a Márk úrék lapjával. Tudósítónk modorát
rója meg a D. Ellenõr. Pedig nem a modor fáj neki, melyet õ nincs hivatva
megbírálni, hanem a kõoroszlánról szóló cikk egy kitétele. Bizonyos úr
„…szellemétõl megsavanyodott kupaktanács”. Ugye, ez fáj?…
Végül egy kis szenzáció. Az aranyos
Klárika megharagudott a direktorára. Õ nem játszik, õ izgatott, õ ideges - no
meg ki is ficamította a lábát. Rossznyelvek szerint mióta Klárika nem játszik,
a Népszínházba csak Porzsolt jár. Éppen úgy, mint Nyíregyházán. Ott pedig
Komjáthyból áll a közönség. Hjha! csak Debrecen Eldorádó!…
Debreczen 1899.
május 27.
Dyb.
|