|
A
magyar miniszterelnök a parlamentben Kossuth Ferenc figyelmeztetésére
kijelentette, hogy a paktum minden pontját betartja, ezekkel a pontokkal bukik
vagy gyõz!!!
Az
ellenzék gyõzelmes harca után, mikor Bánffy hazaáruló törekvéseivel egyetemben
elbukott, Széll Kálmán volt az, ki a békés munkálkodás lehetõségét megteremtõ
paktumot a gyõzelmében is lojális ellenzékkel megkötötte.
A
pártközi egyezmény minden pontját közölte Széll Kálmán a királlyal, ki ezekrõl
nemcsak tudomással bírt, hanem érvényesítésükhöz beleegyezését is adta.
Békés,
munkás napok következtek ezután. Egymásután kerültek tárgyalás alá az egyezmény
pontjai.
Megszavazták
a költségvetést, az újoncállítást meg mindent, mit a paktum magában foglalt.
Helyesen.
Tisztességes felek betartják az egyezkedés szabályait.
A
függetlenségi párt feláldozta a gyõzelmi pálma egy részét, csakhogy egy
tisztességesebb kormány révpartra vezesse állami és közgazdasági helyzetünk
hányt-vetett hajóját.
A
paktum utolsó pontja a kiegyezés volt. Kiegyezés a jog és törvény alapján,
abban a formában, melyhez a király is hozzájárult.
Tisztességes
felek betartják az egyezkedés pontjait.
A
legfelsõbb ténykedés csak a jóváhagyásra szorítkozván, most már a kormányon
volt a sor.
Széll
Kálmán be akarja váltani az ígéretét!
Kin
múlik tehát a kiegyezés ügyének eldöntése?
A
királyon, aki helybenhagyta az egyezségnek azt a pontját, melyet Széll Kálmán
be akar tartani, s amelyhez állását kötötte?…
Széll
Kálmánon, aki „paktummal bukik vagy gyõz”?…
A
függetlenségi párton, mely nyugodtan engedte, hogy maguk az illetékes tényezõk
jöjjenek reá a kiegyezés tarthatatlanságára?…
Nem.
Egyiken sem múlik!
Egyedüli
akadály Ausztria, a maga nemzetiségi és felekezeti harcaival, kizsákmányoló,
kufár törekvéseivel, a politikai morál ábécéjét sem ismerõ kormányaival s
szertelen és undok magyargyûlöletével!
Széll
Kálmán bukás, politikai életünk pedig beláthatatlan válságok elõtt áll…
Bármi
történjék is, a függetlenségi párt helyén fog állani, hogy a hazája elleni
harcot minden erejével visszaverje.
Ha
Ausztria kiegyezni nem akar, legyen harc!
De
ez a harc - és ezt elvárjuk minden hazafi lelkiismeretétõl - együtt fogja
találni azokat, kik a tizenkettedik órában rájöttek arra, mit a függetlenségi
párt a hosszantartó harc alatt mindig hirdetett, hogy az országot a teljes
kifosztástól és elkoldusodástól semmi nem mentheti meg, csak az önálló
vámterület és a nemzeti bank!
Ezt
elvárjuk nemcsak a paktummal bukó kormánytól, hanem az egész kormánypárttól.
Úgyis
hasztalan minden más törekvés, az 1867-iki kiegyezés csõdöt mondott, s
rohamosan halad a megérdemelt vég
felé!…
Debreczen 1899.
június 3.
A. E.
|