|
Majdnem
egész héten hullott az áldás. Jajgattunk,
panaszkodtunk - mit sem használt. Megróttuk az idõt vezércikkben,
közgazdaságban, hírrovatban - még annyit sem használt! A fellegek nem ismerik a hetedik nagy hatalmat,
nem hallgattak reánk!…
Különben ezen a héten nagyon rosszul
viselték magukat a fellegek. Elborították a politikai élet verõfényes, kék
egét.
A Széll-csend (használjuk ki a
Széll-vicceket teljesen, hátha nem használhatjuk sokáig?!…), úgy látszik, rövid
ideig tartott. Thun gr. mindenképpen Dugonics Titusz dicsõségét áhítozza. Ha
már bukni kell, átkarolja az ellenfelét is. Essenek le együtt. A birkózás még
mindig tart. Mi lesz a vége, nem tudjuk. Hogy mi vethetné végét, azt mi már
régen hirdetjük: váljunk el!… Elvégre is mi szüksége van Magyarországnak arra,
hogy megcáfolja a történelem, logika, természetrajz, matematika, szóval
mindenféle tudomány igazságait?… Miért élünk mi a más hasznáért és kedvéért,
mikor az a másik a mi életünket nem akarja?…
Deák Ferenctõl Kóla Jánosig nem
akadt olyan élõ vagy holt közösügyes politikus, aki ezt az abszurdumot képes
legyen megmagyarázni!…
…De azt sem magyarázza ám meg senki,
hogy mikor mindnyájan „elvbõl” elítéljük a párbajt, miért kell a „társadalmi
kényszer” elõrángatott indokából nap nap után verekednünk?… Nemcsak nálunk van
ez így, másutt is. Kolozsvárott agyonlõttek egy derék magyar urat. Nagyváradon
egy jogászt sebesített meg életveszélyesen a kollégája.
Egyik párbajnak sem volt komoly oka,
a váradinak éppen nem… Egy primadonna miatt, akirõl az egyik jogász rossz
kritikát mond… Óh primadonnák, óh párbajok!… Azt a fiút, aki kollégáját
életveszélyesen megsebesítette, még a gimnázium padjaiból ismerem… Jámbor,
szelíd gyerek volt. Hogy kiforgatták a primadonnák és a párbajok!…
…A katolikusok úrnapi
istentiszteletje, processziója kegyeletes, megható ünnepély. Csütörtökön a
kálvinista Róma fõutcáját elözönlötték az ájtatos hívek. A katonák lõttek, a
trombitások fújták… Ezt még türelmesen viseljük. De mivel érdemelte szegény
nagytemplom, hogy neki a „Gott erhalté”-t kell visszavernie?!…
Ez a szomorú emlékû nóta fokozza
talán a magyar katolikusok ájtatos érzelmeit?… Minékünk nagyon, nagyon rosszul
esett hallani…
…Egyszóval Debrecen szab. kir. város
felcsapott szesznagykereskedõnek. Hogy bejegyzett cég lesz-e, nem tudjuk. Azt
sem tudjuk, hogy üzlettársul kit fog megnyerni? Az sem bizonyos, hogy a
kimérést a város tisztviselõi fogják-e teljesíteni?… Ma még csak az a bizonyos,
hogy pálinkát mérni jó g’scheft, ellenben szabadságszobrot állítani rossz
g’scheft!…
Debrecen szab. kir. városnak pedig a
g’scheft az elsõ!
Debreczen 1899.
június 3.
Dyb.
|