138. JÚNIUS

Kisdiák koromban aranyos, cseppnyi bakfis leányokért bomoltam, akiket szuverén kicsinyléssel néztem le késõbb gólyajogász korom eseményekben gazdag, öntudatfejlesztõ idején.

Jött aztán, hogy mindenféle leányfajtából kijózanodtam. A cseppnyi, bakfis leánytól az érett eladóig - a szentimentális papkisasszonyoktól az eleven vérû jukker-leányig. Ez a kor volt a június kora. Ez a kor volt a perfekt asszonyi szépség utáni vágy kora, melyet a régi jó idõkben úgy 30 és 35 év közt értek el a jó erkölcsû ifjak, mi pedig már 20 éves korunkban bele­nyargalunk. Egyforma tünet ez avval, hogy a lumpolás után is jobban érezzük mi a katzenjammert, mint 50 évvel ezelõtt a mi már néhai lump elõdeink…

…Üdvözlégy, júniusi meleg, érlelõ, forró nyárelõ! Üdvözlégy a te érett, kifejlett, kápráztató szépségeddel, melyben több az édes valóság a tarka illúzióknál!… Üdvözlégy, szerelem igazi hónapja! Légy kegyes hozzánk, kik már átkozottul modernek vagyunk!… Kinek nem elég a tavasz ragyogása, hanem meleg, izzó meleg után sóvárgunk.

Kárpótolj bennünket a múltért - s a jövõért is. Mert a nyár után eljön az õsz is… És mi már olyan öreg-fiatalok vagyunk, kik immár csak a nyártól várunk melegséget!…

Debreczen 1899. június 3.

A.