|
Rolly-Polly meghalt, Rolly-Polly
nincs többé. Nem fog énekelni, nem fog táncolni soha, ott fekszik a ravatalon,
fehéren, hidegen. Ragyogó arcával, mosolygó ifjúságával, vidám kacajával mintha
most is látnók… Tegnap még mulatott vidám társaságban, azután ki tudja, mi
történt a lelkével, avval a szertelen, idegesen ûzött bohémlélekkel?… Egy
hírtelen indulatroham, egy váratlan kétségbeejtõ érzés, egy rémes, titkos
pillanat odadobta a halál karjai közé.
*
Tíz óra tájban délelõtt hevesen és
hosszan szólalt meg a szerkesztõség telefoncsengõje. Egy hírt telefonált
valaki: R. Serfõzy Zseni az éjjel
Nyíregyházán felakasztotta magát, meghalt. Több adat nincs…
Nem tudtunk, nem akartunk hinni a
rémítõ hírnek, mely rövid idõ alatt az egész várost befutotta.
Szerkesztõségünkben egymást érték a tudakozók, s a telefon is állandóan le volt
foglalva.
Fél tizenkettõkor küldtünk táviratot
Nyíregyházára, s délután megjött a rövid válasz, hogy az öngyilkossághír igaz…
*
Kedvence volt a debreceni
közönségnek, igazi mûvésznõ, jó feleség…
Mi bírta rá a végzetes lépésre, azt
tán csak azok az igazi lélekbúvárok tudják, kik képesek behatolni a mûvészlélek
csodálatos, misztikus világába, amely olyan hamar elborul… Mélységes bánatban,
gyászban hagyta a hû férjet, a szeretõ pályatársakat, s mindazokat, kiket
mûvészetével valaha gyönyörködtetett…
Adjon enyhülést a gyászolóknak a
végzet elháríthatatlan akaratában való megnyugvás!!…
Debreczen 1899.
június 8.
|