|
Hogy a mi korunk az ellentétek és
ellentmondások forrongó kora, legjobban talán most bizonyul be: a szenzációs
események összetorlódásának idején.
Ha valaki szinte kényszerítve van,
hogy az események szemlélõje legyen, lehetetlen, hogy meg ne döbbenjen azoktól
a logikátlan kapcsolatoktól, melyek az újabb eseményeket összefûzik.
A minden oroszok abszolút hatalmú
cárját hamarabb hatják át egy eljövendõ kor magasztos eszméi minden alkotmányos
fejedelemnél, s örök békét hirdet akkor, mikor megdöbbentõ dekadenciával alakul
fegyveres állammá az amerikai Unió, az az állam, melyre bizalommal, reménnyel
tekintettek a cammogó, vén Európa szabadon gondolkozó férfiai.
S ugyanaz az Oroszország, mely a
hágai konferenciát elõkészítette, mely világra szóló ünneppel üli meg a
legnagyobb orosz szabadságdalnoknak, Puskinnak emlékét, megmozdul és
agyaglábával eltiporja egy viruló kis ország, Finnországnak féltve õrzött
szabadságát!…
Franciaország, az emberi jogok és
panamák hazája, ez a földrajzi fekvést nyert ellentmondás, ismét csak úgy dobja
ki magából a szenzációkat.
Mikor már mindenki halált várt a
testén elterjedt fekélytõl, egy erõs pillanatban maga égeti ki tüzes vassal a
sebet. S míg nagyjai önfeláldozó elhatározással õrködnek a fenyegetett
köztársaság felett, a modern Babylon kitörõ lelkesedéssel ünnepli a legújabb
katonai héroszt: Marchand-t, kiben nagyon sokan Napóleon és Boulanger utódját
látják.
Németországban két óriási hatalom
harcol egymással. Egyiknek - azt hittük - csak múltja van, a másikat a
legelfogultabb emberek is a messze jövõ zenéjének tartják. És folyik a harc a
két hatalmas ellenfél: a cézárizmus és szocializmus között.
Itt mellettünk bomladoz Ausztria.
Egyedüli összetartó ereje az a parazita vágy, hogy bennünket
kizsákmányolhasson. Nemzetiségi és felekezeti harcok darabolják százfelé; a
szláv himnusz és a Wacht am Rhein-tõl alig-alig hallik már a Gott erhalte…
És hogy az ellentétek száma még
nagyobb legyen, mi nem akarunk szabadulni ettõl a tönk szélén álló, szétzüllött
földdarabtól, bár tudjuk, hogy a további összetartozás bennünket is örvénybe
fog vinni.
Ami aztán a mi állami és társadalmi
életünket illeti, telve van az a legcsodálatosabb ellentétekkel. Felsorolni nem
szükséges, hiszen éppen ezen a helyen szoktuk nap nap után tárgyalni azokat.
És így van ez mindenütt, mindenfelé,
az emberi tevékenység megnyilatkozásának bármelyik terén.
A tizenkilencedik század csupa
ellentétekkel, megfejtetlen problémákkal záródik. Ki hitte volna ezt errõl a
diadalmas emberi jogok lélekemelõ eseményekben gazdag századáról?…
Debreczen 1899.
június 10.
A. E.
|