|
A díjnokok havi öt forint drágasági
pótlékot kértek a nemes várostól. Persze nem kapták meg. De szolgáljon
vigasztalásul az, hogy Debrecen,
bejegyzett szesznagykereskedõ, nem fogja
a szesz árát emelni.
*
A jó poéta nem szeret magáról
beszélni. A múltkor egy ismert poéta vendége volt Debrecennek. Égtem a vágytól,
hogy beszélhessek vele. Elõször is azt kérdeztem tõle, hogy van megelégedve a
debreceni fogadtatással.
- Nagyon jól érzem magam. Igazán
remek konyha van Debrecenben, a Milöcker konyhája versenyez a Szikszaival…
A poétából kissé kijózanodtam, pedig
hát igaza volt: a konyhának nagy
befolyása van a poézisre.
*
Márk Endre úr a szeszüzlet ellen
foglalt állást. Nagyon megtámadta a tanácsot. Eszembe jött errõl egy Szilágy
megyei képviselõválasztás, ahol az állami tisztviselõk utasítva voltak, hogy
utolsó pillanatban, ha a hivatalos jelölt
gyõzelme bizonyos, a függetlenségi jelöltre szavazzanak. Ilyenforma a Márk
úr esete is. Határozottan elmés metódus.
*
A kormánypárt hivatalos lapjában
arról folyik a vita, hogy hova kerüljön a Kossuth- és a szabadságszobor. Meg
vagyok róla gyõzõdve, hogy a Debreczeni Ellenõr úgy fejezné be legszívesebben a
vitát, hogy amennyiben elhatározni nem lehet, hogy a két szobrot hova állítsuk,
egyáltalában ne állítsuk fel õket.
*
A Rigó Jancsi halálhíre
felvillanyozta a debreceni cigányvilágot. Mindenki Kairóba készül. Nem hiszem, hogy
a két Magyari fiú sikert ne aratna, csakhogy õrájuk jobban vigyáz a feleségük,
mint Barcza Mariska a Rigójára!
*
Különben a Rigó halála még mindig
nincs megerõsítve. Nagyon valószínû, hogy a táviratot maga Rigó küldte egy kis
szóbeszéd okáért. Lehet, azért költötte saját halálhírét, hogy tovább élhessen
a legszerelmesebb Klára asszony mellett!…
Debreczen 1899.
június 10.
Andi.
|