|
Úgye talány ez a három név így egymás
mellett?…
Hát úgy történt a dolog, hogy Hegyi
Aranka, a Népszínház primadonnája S. A. Újhelyrõl a fõvárosba akart utazni. A
pályaudvaron Biró Pállal, a Felsõ Magyarország szerkesztõjével beszélgetett,
mikor egyszer odalép bizonyos Latinovits Ernõ úr volt kormánypárti képviselõ.
Üdvözli Hegyit, de tudomást sem vesz kísérõjérõl. A mûvésznõ siet a két urat
egymásnak bemutatni: „Latinovits Ernõ - Biró Pál szerkesztõ”.
Latinovits
úr a bemutatásra nem reagál. Biróra rá se néz, s nem fogadja el a feléje nyújtott
kezet.
Eddig
rendben volnánk. Latinovits úr a Nemzeti Kaszinó tagja, s elvégre nem lehetnek
mindnyájunknak egyforma fogalmai az illedelemrõl.
Ami
ezután jön, az aztán érdekes!
Biró
természetesen provokáltatta Latinovitsot.
A
provokált úr segédeitõl ez a válasz érkezett.
Nemzeti
Kaszinó, Budapest.
Igen
tisztelt uram:
Latinovits
Ernõ úr megbízott, hogy Biró Pál úr s közte felmerült ügyet belátásunk szerint
intézzük el.
Véleményünk
a következõ:
Az
illendõségi szabályok szerint az elõkelõbb
és idõsebb úrtól a kevésbé elõkelõ és
fiatalabb úr elvárni köteles, hogy kéznyújtásra
méltatja-e. Jelen esetben az idõsebb Latinovits Ernõ úr, tehát Biró Pál
úrnak várnia kellett volna, hogy az elsõ találkozása Latinovits Ernõ úrral
mindjárt bizalmas lesz-e. E szabály ellen vétvén, Biró Pál úr köteles hibájának
következményeit elviselni.
Továbbá
senkitõl sem követelhetõ, hogy „kezét
nyújtsa”, mert az nem az illendõség, nem a becsület, hanem a bizalom
kérdése.
Ezek
után lovagias elégtételadás és -vételnek helyét ez esetben nem látjuk.
Tisztelettel:
Budapest,
1899. május 28.
Ugron
Gábor s. k.
Kubinyi
Árpád s. k.
Az
ügy folytatása nem tartozik reánk. Egyoldalúlag befejeztetett. Bolygatni nem
kívánjuk, csak egypár szó mondanivalónk van.
Eltekintve
attól, hogy arra a hölgyre sem valami megtisztelõ, ha az õ kísérõjét elõtte és így
sértik meg, tagadhatatlanul és elvitathatatlanul fennforog a sértés!
De
elõáll Ugron Gábor, a nagy függetlenségi népvezér, a nagy demokrata, a rabonbán
ivadék, a Nemzeti Kaszinó tagja, s olyan szépen meghúzza az elõkelõ és kevésbé elõkelõ közt a
választóvonalat, hogy attól - ha valamit adnónk rá - holtig koldulhatna szegény
Biró Pál, aki nem tagja a Nemzeti Kaszinónak, de lelkes és önzetlen tollharcosa
az igazi függetlenségi eszmének!
Felesleges
dolog tovább kommentálni Ugron úr eljárását.
Biró
Pálban van annyi önérzet, hogy kellõen megalkotja a maga fogalmát Ugron úrról
és felfogásáról.
Aki
önérzettel és tehetséggel kezeli a tollat, azt nem képesek kicsinyelni vagy
lenézni sem nagy, sem kis összegekben kártyázó kaszinótagok.
De
alkossa meg Ugron Gáborról más is a véleményét.
Ez
a viharos politikai múlttal bíró úr új oldalról mutatta be magát.
Higgy
neki, óh „romlott értelmiség és gyenge nép”!…
Debreczen 1899.
június 17.
-d-.
|