|
Az idõjárás nem teszi még ugyan
nélkülözhetetlenné a fürdõzést, de már fürdõre ment „tout Debrecen”.
Az itt maradtak is útra készen
állnak, s alig-alig vagyunk egypáran olyanok, kiknél a nyaralást a Nagyerdõ
fogja pótolni.
Mi lesz velünk, szerencsétlenekkel?…
Ha a szégyent el is tudjuk viselni,
de az unalom biztosan megöl. Hisz még nincs kánikula, és már a legholtabb
szezonban vagyunk.
Ez a hatalmas, nagy város egyébkor
is borzasztóan álmos. Inkább nyújtózkodni, mint mozogni szokott. Hát még most
milyen! Valóságos halott… Jött az orfeum, költi, de nem hallja (amit különben
helyesen tett); jöttek a majálisok, semmi ébredés.
Ami kis élénkség volt benne, elvitte
a levizsgázott múzsasereg, az elmúlt hét csak nekik hozott eseményt. Egyiknek
kedvest, másiknak kellemetlent. A tantermek ajtajait bezárták, a kis tudósok
szerteszéledtek.
Ilyen unalmas idõben mit csináljon
az ember? Válogathat a Nagyerdõ söre és kávéházak fagylaltja között.
Mennyivel boldogabbak a n.-váradiak.
Nekik színházuk van. Ahol színház van, ott primadonnák is vannak; ahol
primadonnák vannak, ott primadonna-heccek is vannak; ahol primadonna-heccek
vannak, ott boldog a magyar.
A váradiaknak hát primadonna-heccük
is van. A bájos Perényi Margit egy kis lumbágóparódia eljátszása után kijelentette,
hogy õ megy. Na, meg is indult Váradon a vita. Egyik váradi lap írt vagy
nyolchasábos cikket a kis primadonnáról, aki már majdnem egy éve színésznõ. Tolsztoj például tízévi tanulmányát írta
meg egy hatalmas mûben, s a nevezett lapban egy sort se láttam róla. Hány
szegény ember ír, fest, mintáz egy egész életen, és nem kap tizedrész annyi
elismerést, mint egy primadonna, aki a „csonkinát” jól el tudja járni! Ugye,
ugye, milyen hálátlan a színipálya?
Mindamellett bevallom, hogy jobb
szubrettet nem kapna Komjáthy, mint Perényi Margit. Több dicséretet - elveimtõl
eltekintve - már csak azért sem írok róla, mert valószínû, hogy Komjáthy csak
azért sem szerzõdtetné.
Ma este egy kis mûvésztrupp tart
elõadást az Angol Királynõben. Július 2-án a debreceni társulat kedvelt tagjai
rendeznek szintén mûvészestélyt a „Dobos”-ban. Július 1-én kezdi meg a Bikában
Angelotti kitûnõ orfeumtársulata az elõadásokat.
Három hír, mely ebben az unalmas,
holt szezonban - reménnyel tölt el bennünket.
A helyi lapokban egész héten
disputáltak még a szeszkérdésrõl. Egyik lap a régi Debrecen történetébõl
bizonyítja be a szeszkereskedés üdvös voltát.
A história azonban éppen olyan rossz
argumentumnak bizonyult, mint a Pallas-lexikon morálja… Különben majd dönt a
29-iki közgyûlés!
Debrecen város Széll Kálmán iránti
szeretetének akart kifejezést adni valami ajándékkal. Több terv merült fel.
Márk Endre hatványozott bizalmi nyilatkozatot ajánlott. Aczél fõmérnök úr az
átalakított városházának a fényképét akarta volna felküldetni. Csóka
polgármesteri titkár egy hordó erõs szesz felküldését tanácsolta. Végre is a
gazdasági tanácsos terve gyõzött. Az ajándék egy szép, hortobágyi bika - a
rátóti tehenek mulattatására. Az efféle ajándékok erõsítik a barátságot.
Széllrõl, Párizsról, Hágáról, Dreyfusról felesleges krónikát írni. Unalmas
dolgok, torkig vagyunk már velük.
Ami a héttel összefüggött,
elmondtam.
Olyan kevés esemény volt, hogy az
apagyilkosságon is könyörültünk volna. Talán a jövõ hét változatosabb lesz?!…
Debreczen 1899.
június 24.
Dyb.
|