|
Az összeférhetetlenségi bizottság
nagyságos tagjai egyszerûen el akarták venni egyik nagyságos kollégájuk
mandátumát.
Milyen csúnya is az a
kenyéririgység!…
Mert annak látszik. Egy ember ellen,
kinek törhetetlen ellenzéki voltán kívül más hibája nincs, évek óta csúnya
hajszát folytatnak. Az üldözést anyagi térre is átvitték. Összeszedték minden
adósságát, megrohanták, csõdöt kértek ellene, mivelhogy csõdbe jutott ember
képviselõ nem lehet.
Jól van. Ha Magyarországon ez is
tisztességes eljárás, hát legyen!… De legalább õrizzék meg a jog és
törvényesség látszatát.
Az összeférhetetlenségi bizottság
nagyságos tagjai azonban a szabályok legkisebb betartása nélkül mondták ki a
pereat-ot az illetõ képviselõre.
Miért?… Hát a törvény és igazság
sokat hánytorgatott új korszaka így kívánta?… Vagy még mindig lehet nálunk
valakit üldözni politikai hitvallása miatt?…
Nagyon furcsa. Miért nem gondoltak a
bizottság m. t. tagjai arra a - legalábbis - száz mandátumra, miket bírtokosaik
csõd nélkül is kevesebb joggal viselnek, mint Sima Ferenc a magáét csõddel?…
Vagy új kollegát akartak
mindenképpen a nagyságos urak?…
Valóban, Széll Kálmán elítélõ
nyilatkozata után a bizottság rosszindulatú tagjainak nemcsak bizottsági
tagságukról, hanem mandátumokról is le kellene mondaniok!…
Ámbár ezt ezek az urak nem teszik. A
saját mandátumok drága nekik nagyon,
csak a másé olcsó!…
Debreczen 1899.
június 24.
A. E.
|