157. ÜNNEPNAPOK

A nagy idők jubileumának vége felé járunk.

A század végén ünneplőbe öltözött a magyar, hogy a megvénült század legszebb korszakát kegyeletes szívvel, lelkesedéssel s illő pompával ülje meg.

Fáj nekünk nagyon, hogy a nagy ünnepen nem úgy vett részt Debrecen városa, ahogy kellett volna, ahogy szerettük volna.

Azokban a nagy időkben dicső szerepe volt. Akkor volt Debrecen a legnagyobb, s akkor érdemelte meg igazán, hogy az ország szívének, hogy a magyarság lelkének nevezzék.

Hogy lett a régi, lelkes Debrecenből a mai közönyös, lelkesedni képtelen Debrecen - nem kutatjuk. Annyi tény, hogy nem csak a hatalom szolgái tették azzá.

A kor betegsége, a fáradtság, kimerültség, apátia Debrecent sem kerülte ki.

Hiába keresünk egy jelt, egy igénytelen emléket, mely a nagy napok nagyszerűségét, jelentő­ségét juttassa eszünkbe. Egy primitív iparosmunka: a kőoroszlán volt egyedüli emlék, kedden azt is kiszállítják a városból.

Kisvárosok, ismeretlen nevû falvak apró házai közt megtaláljuk a nagy idõk emlékét; nálunk nincs semmi jel, amely hirdetné az eljövendõ s talán fogékonyabb szívû utódoknak, hogy mi is érdemesek vagyunk a nagy idõk vívmányaira, mert emlékezünk!…

Fáj, nagyon fáj ez a szomorú valóság nekünk. Debrecen város nem emelt emléket sem a nagy idõknek, sem minden korszak legnagyobb magyarjának: Kossuth Lajosnak…

Néhány lelkes ember a jubileum alkonyán két emlékünnep rendezésén fáradozik. Közel van ez a két ünnep. E hó utolsó napján lesz az egyik, aug. 2-án a másik.

Az elsõ ünnep a szabadságharc dalnoka, a legnagyobb magyar költõ halálának félszázados évfordulója, a második a debreceni csata napja lesz.

Szépnek, impozánsnak kell lennie mindkét ünnepélynek, s hogy az legyen, Debrecen közönségétõl függ!

Bárcsak felengedne a szíveket borító jég, bárcsak megtörne a dicsõ múltat feledõ közöny, s egy szívvel, egy lélekkel ünnepelne egész Debrecen!…

Akkor talán megtermékenyülnének a szívek, s közössé lenne az az akarat, hogy méltó emlékek jelöljék a nemzetnek s Debrecennek is legnagyszerûbb, legfeledhetetlenebb korszakát!…

Debreczen 1899. július 17.

(A.)