158. A HÉTRŐL

„Még egy merénylet, s én mentve vagyok” - vélekedhetik Szerbia korhely exkirálya: Milán, mikor méltóságosan fogadja a gratuláló deputációk hosszú sorát.

És amilyen szerencséje van ennek a koronát hordott ruénak, megtörténhetik, hogy megszabadulásának örömére nemzeti ajándékkal lepik meg hűséges szerbjei, s adnak neki mondjuk: egy milliócskát.

S akkor Milán úr elérte célját. Kissé ki is pihente magát, zsebpénzt is szerzett, visszatérhet az elhagyott világba…

…A párizsi demimondok pedig szövik, szövögetik a sok fényes álmot visszatérő száműzött királyról s csengő, fényes szerb aranyakról…

*

A hágai tréfás kongresszus még mindig ingyen mulattatja Európát. És valóban mulatságos ez a „békésdi” játék. Megvan benne a komikai hatásnak legfőbb eszköze: az előadók végtelenül komolyan veszik szerepeiket. Hogy a hatás teljes legyen, csak egy kis háború kellene.

*

Dewey admirálist óriási lelkesedéssel fogadta Trieszt. A tengernagy urat meg is interjuvolták, s ő elmondta nagyszerű terveit az amerikai hajóhad felállítására nézve. Harcias katonatípus Dewey úr; új típus ez a büszke Unió szabad, felvilágosodott földjén, mely elõször rázta le magáról a militarizmus jármát.

Most már lesz hadserege is az Egyesült Államoknak.

Így halad az emberiség - hátrafelé!…

*

A szocializmus, melyet a „jövõ zenéjének” nevezett el a tartalom nélküli frázisok kora, nagyon is hangosan kezdett bele a forradalmi indulóba.

Nemcsak Belgiumban, nálunk is. A budapesti szocialisták már forradalommal fenyege­tõznek… Egy szegény embert a nyomor halálba kergetett, s az utolsó sorokban, hátrahagyott levelében a gazdagokhoz fordul: ne hagyják éhen veszni a szegényt!… Dehogy hallják meg a nyomor segélykiáltását. Felfordult világ ez, mely nem egykönnyen fog észretérni!…

Pedig még most sokat segíthetne egy kis humanizmus, meg egy kis - demokrácia…

*

Egyik laptársunk erõsen állítja, hogy Debrecenben felférne a nyári színkör. - Nem vitatkozási kedv kényszerít, hogy ellentmondjunk.

Azért, mert az orfeumoknak, hippodromoknak közönsége van, nem következik a nyári színkör szükségessége.

Bárcsak volna reá szükség! Mi örülnénk legjobban. De ha - kissé merész feltevéssel - a színházbérlõ közönséget kivétel nélkül olyannak tekintjük, melynek a színháztól nyújtott élvezet életszükséglet, még mindig nincs meg az a közönség, mely egy nyári színházi szezont biztosítson, mert a közönségnek éppen ez a része az, mely a nyarat Debrecentõl távol tölti. A közönség nagyobb részérõl pedig nehéz szívvel, de biztosan állíthatjuk, hogy örömestebb áldoz könnyebb élvezetekre, mint színházra, mely az õ szemében szintén idõtöltésre alkalmas komédia, csakhogy drágább a többinél.

*

Orfeumoknak, hippodromoknak akart konkurrenciát csinálni Lányi Géza is, ki daltársulatával másodszor kereste fel a héten Debrecent. Közönsége másodszor sem volt, de - õszintén szólva - nem is nagyon érdemelte meg a társaság. Magán Lányi Gézán kívül talán csak az egy Nánássy Géza tudott élvezhetõt nyújtani. A Lányi-féle társulatok nem képesek Debrecenbõl kiszorítani az orfeumokat.

*

Közelednek az ünnepnapok. Petõfi-ünnep s a debreceni csata napja.

Készüljünk a nagy poéta ünnepére, ki nem volt ugyan fõrendiházi tag, nem volt tagja az akadémiának sem, s annál kevésbé titkára.

De nagyobb, igazabb poéta volt minden idõk magyar költõjénél!…

Debreczen 1899. július 22.

Dyb