|
(Bohózatos
operett 3 felvonásban. Írta Heltai Jenõ.
Zenéjét szerzette: Forrai Miklós. A debreceni színház premierje 1899. okt.
8-án)
Szép
sikerrõl számoltak be annak idején a fõvárosi lapok. A sikert Heltai és Forrai
Egyiptom gyöngye címû operettje aratta volna
a Magyar Színház színpadán. - A fõvárosi lapok pajtáskodó kritikáira nem lehet
ugyan építeni, mindazonáltal kíváncsian vártuk a tegnapi bemutatót, lévén az
operett egyik szerzõje Hajdú megyei, félig-meddig tehát földink.
A
bemutató megtörtént, de sajnálattál kell konstatálnunk, hogy az új operett
hidegen hagyta a közönséget, s talán még fél sikert sem ért.
Pedig
már a kitûnõ elõadásnál fogva is nagyobb sikert kellett volna érnie.
A
darab meséje egy abszolút lehetetlenség, mely még operettszövegnek is
merészség. Méghozzá nem egységes, szétfolyó, több helyt ízléstelen, mely hibák
nem nagyon inspirálhatták a komponistát. De hogy a tagadhatatlanul szellemes
Heltai Jenõ munkája, azt elárulják a brilliáns verselés, a groteszk helyzetek,
jóízû tréfák s helyenként határozottan szellemes paródiák.
Szeosztrisz,
egyiptomi király (Sziklay) - az Istenek büntetésétõl megsiketül, s csak úgy
nyerheti vissza hallását, ha egy férjéhez hû asszonyt csókol meg. Világgá megy,
sokáig bolyong, s csak akkor gyógyul meg, midõn hazájába visszatérve leánya, ki
egy szegény piktorral szökött világgá, csókolja meg.
Ez
a Heltai meséjének a magva. Persze sok minden szövõdik bele a mesébe, ami éppen
nem teszi azt mulatságossá.
Forrai
zenéje dilettáns munka. Komponális tehetségének fõ forrása a reminiszcencia.
Fõképpen az öreg Offenbach jutott az este az eszünkbe. Van azonban egypár
száma, melyben elég eredetiség, ötlet és ügyesség van. Tetszett például az elsõ
felvonás duettje, melyet Kállay Lujza és Ferenczy énekeltek igen szépen, s a
már a Magyariak révén jól ismert Milimári-induló, s hogy néhány csinos zeneszám
dacára sem hatott, fõ oka a finálék gyengesége.
Az
elõadás kitûnõ volt. F. Kállay Lujza, mint Zenaisz királyleány, elragadó bájos
volt, gyönyörûen énekelt. Plasztikai képei elragadóak voltak, ízléses, szép
öltözékei feltûnést keltettek. Egy szép virágcsokrot kapott.
Sziklay
elemében volt. Hálás szerepét ugyancsak kiaknázta, s Kállayval osztozott a
tapsokban.
Ferenczy
szépen énekelt.
Szigeti
Lujza azt juttatta eszünkbe, milyen nagyszerûen tudta volna az õ szerepét
megjátszani - Locsarekné.
Kisebb
szerepekben igen jók voltak: Szathmáry, Rubos, Környey, Bartha és Fenyéri, ki
az operettekben feltalálta az õ valódi terrénumát.
Az
elõadásnak érdekességet kölcsönzött a Halmai testvérek tánca s azok a
szellemes, aktuális kuplék, melyeket Sziklai énekelt óriási hatással.
Az
elõadást telt ház nézte végig. A tetszésnyilvánítás nem volt fölötte zajos, a
szerzõt csak az elsõ felvonás után hívták ki - egyszer. Az elõadók azonban több
tapsot is megérdemeltek volna. Ma, holnap és szerdán ugyancsak az Egyiptom
gyöngye kerül színre.
Elismerés
illeti végül Komjáthyt, ki a darab díszleteire s az új, szép jelmezekre
meglehetõsen áldozhatott.
Debreczen 1899.
október 9.
(ae.)
|