|
Nagyvásár
és szüret. Ezek lettek volna a hét eseményei.
A
nagyvásár eredménye néhány siránkozó reminiszcencia a régi jó idõkbõl, s
bizony-bizony a szüret eredménye se sokkal több.
A
nagyvásárral majdnem úgy voltunk, mint a rátótiak. Ha a kisbíró oldalba vágta a
nagyot, hasonló módon hivatkozhatott volna a „nagygyûlésre.”
Különösen
sokat ártott a vásárnak, hogy a rendõrség elõzetesen befogott vagy húsz
zsebmetszõt. Emiatt a vásár nem volt elég népes. Hja, húsz ember nagy szó egy
debreceni õszi nagyvásárban.
Beszélik,
hogy a régi debreceni nagyvásárok vasárnapján a színházban aranyért sem
lehetett volna egy helyet kapni. Megtelt teljesen jó vidékiekkel. Bezzeg üres
volt az idén. Pedig premier volt, operett-premier.
Négyszer
adták színészeink, roppant ambícióval s buzgalommal az új darabot. Mit se ért.
Közönség, sajtó nem akceptálta, s nagyon jó ízléssel.
Szellemtelen
a meséje, a muzsikája, s a jókedvû Sziklai kupléjával szólva, hogy e darab
sikert érhessen:
„…Egyiptomban
lehetetlen,
Még Egyiptomban is lehetetlen!”
*
A
színházban és színház körül van most az élet. Még a korzóközönség nagy része is
a színház felé terelõdött. Így szokott lenni minden szezon elején. Hódolva a
szokásnak, az úgynevezett „színházi események”-rõl is be muszáj számolnunk: Íme
egy pár.
Komjáthy
visszaesett a betegségébe. Ismét hízik. A társulat tagjai ellenben fogynak.
Rossz nyelvek szerint mindig úgy van. Ha a direktor hízik, a társulat
soványodik le.
Fáy
Flóra például õszintén, de büszkén vallja be, hogy teljes kilenc kilót fogyott.
-
Most már nem lehet több 80 kilónál - jegyezte meg egy udvariatlan zsurnaliszta.
Perényi
Margit, az új szubrett-primadonna, hétfõn lép föl elõször színpadunkon. Akik
látták már, azt állítják, hogy kedvence lesz a debreceni közönségnek.
Óhajtanók, hogy úgy legyen.
Óvatosságból
azonban figyelmeztetjük a jogakadémia dékánját. Nagyváradon olyan nagy volt a
jogászok között a Perényi-láz, hogy minden napra esett egy párbaj. Preventív
intézkedések látszanak szükségesnek.
Még
egy színházi hírt. Szerdán választották meg a színészek küldötteiket a Színész
Egyesületbe.
Ezeken
a választásokon az gyõz, akit a nép: a karszemélyzet akar.
Rubos
is kapott egy szavazatot.
Nagy
volt a kíváncsiság, hogy kicsoda Rubosnak olyan nagy tisztelõje, hogy - rá
szavazzon.
Nem
derült ki. Csak Rubos tudja, de õneki szerénysége tiltja a titkos tisztelõt és
szavazót megnevezni.
Képviselõül
különben Karacs Imrét választották meg nagy szótöbbséggel.
Egy
tenorista, aki a kollégái között is népszerû: Egyiptomban lehetetlen. Nálunk
ilyen is van.
*
A
Varga Ottó országos szenzációt keltett ügyében szeretnõk a debreceni fõiskola
tudós professzorának, Ferenczy Gyulának véleményét hallani. Szeretnõk pedig
fõképpen azok, kiket sokszor lelkesített fel egy-egy hatalmas, bátor hangú,
hazafiasságra gyújtó elõadása.
Mit
tarthat õ arról a gyalázatos botrányról, mely szintén egy korrajzi adat. Adat e
kor históriájához, melyet a jövõ Tacitusa fog megírni. Keserû, de fájdalmasan
igaz szavakkal beszélt a Petõfi-emléktábla leleplezésén. Íme, ismét egy eset,
mely az õ kritikáját igazolja. A teljes erkölcsi elzüllés - eddig jutottunk el
a „nagy század” végén. Hogy lehessen gyógyulást remélni, mikor megmételyezik a
fiatal szíveket, s galád bosszút forralnak az ellen, ki a katedrán szent
lelkesedéssel iparkodik a szívekbe oltani a történelem nagy tanulságait, a
hazafiság, erkölcs és igazság megváltó tanait.
Sötét,
riasztó kép, de minden vonása igaz. Nemcsak legnagyobb szenzációja az elmúlt
hétnek, de legnagyobb szomorúsága is…
Debreczen 1899.
október 14.
E.
|