|
Debrecen
város problémái ezek.
A
vízzel az a baj, hogy nincs, a
szesszel pedig, hogy van.
A
nemes város ugyanis roppant szívére vette, hogy gyermekei a vízhiány miatt
szomjan találnak halni. Ezen segíteni kell, s megnyitotta - a szeszüzletet.
Természetesen nem számolt le két dologgal. Elõször, hogy nem mindenki issza meg
a szeszt víz helyett, másodszor a szeszüzlet még azt a kis vizet is felemészti,
ami még Debrecennek van.
Ez
a hanyagság megbosszulta magát.
Debrecen
- a város és nem a szeszkereskedõ - rájött hamar két dologra. Elõször, hogy a
szesz mellett elhordja a járvány mind a hatvanezer és egynéhány lakóját,
másodszor, hogy olyan nagy szeszüzlethez, mint az övé, több víz szükséges. Ezt
Debrecennek - nem a városnak, hanem a szeszkereskedõnek - olyan ellenségei is
bizonyítják, mint az Áronok.
Mikor
aztán ilyen sok világosság gyúlt a város bölcs vezetõi fejében, elhatároztatott
két dolog:
1.
Víznek muszáj lenni.
2.
Szesznek is muszáj lenni.
Nemsokára
ismét lesz kútfúró kísérletezés, de megmarad a szeszkereskedés.
Valószínûnek
tartjuk, hogy a második határozat testet fog ölteni.
S
a víz?…
Ajánljuk
az Áronoknak: nyissanak vízkereskedést.
Több
szükség van erre, s jövedelmezõbb is a szeszkereskedésnél Debrecenben.
Debreczen 1899.
október 26.
-di.
|