|
Schmidt
Károly, szász nemzetiségû képviselõ a Budapesti Hírlap szerkesztõjéhez intézett
levelében szász testvéreinek védelmére kél az ismert zászlórendelet-affér
esetébõl.
Sok
új dolgot tudunk meg a Schmidt úr levelébõl. Eszerint a szászok kifogástalan
magyar hazafiak, a magyarsággal együttéreztek s harcoltak mindig (?), s rosszul
esik nekik az a bizalmatlanság (?), melyet a magyar kormány - azóta már
visszaszívott - zászlórendelete elárul.
Ezt
a levelét a Budapesti Hírlap minden
megjegyzés nélkül közölte. Íme, bizonyítéka a mi bárgyú türelmességünknek.
Mi
eltûrünk s elhiszünk mindent. Szemet hunyunk a nemzetiségek legarcátlanabb
provokálásaira, de hozsannákat zengünk, ha Tisza Pista úr összepuszilódzik
egypár részeg oláh fiskálissal vagy bepálinkázott dászkállal.
Ha
a kaptafajavítók nemzetközi kongresszust tartanak, a magyar kormánynak
képviselõrõl kell gondoskodnia, nehogy bepiszkoljanak bennünket elkapatott
agitátoraink, akik közül nem egy futóbolond már, mint a minap bebizonyították
ezt az oláhok Rómában megcselekedett õrült tüntetéseikkel.
Schmidt
úr tagja a szabadelvû pártnak, régi, hûséges mameluk, magyar honatya.
És
Schmidt úrban van elég merészség meghazudtolni a történelmet s a közelnapok
eseményeit egyaránt.
Óh,
a szászok mind jó hazafiak. A szabadságharcban mellettünk harcoltak; Európa
elõtt meg nem rágalmaztak bennünket soha; nagyjainkat megbecsülték; a szent
háromszín elõttük is szent; az õ Mekkájuk Budapest, és nem Berlin;
államférfi-ideáljuk Kossuth Lajos, és nem Bismarck; vezetõik önzetlen magyar
hazafiak, nem pedig lebunkózni való, megháborodott zöld szászok…
Ezt
kell következtetni a Schmidt Károly úr levelébõl.
És
ez a levél egy szó megjegyzés nélkül maradt. Schmidt úr jól beszél, Schmidt
úrnak igaza van. A szászok valóban derék, jó hazafiak. Szegény félreismert
szászok, szegény ártatlanul meggyanúsított jámborok…
Nem
elég, hogy hûségesen szállítják a többi nemzetiségekkel együtt a kormánypárti
képviselõket?… Csak nem kívánhatjuk tõlük, hogy ennek fejében egy kicsit ne
árulják el a hazát?!…
…És
itt van minden bajnak a forrása. Egyik kormány olyan bûnös ebben a tekintetben,
mint a másik.
Nem
akarnak, nem mernek férfias eréllyel eljárni. Gyáván tûrik, mint veri arcul a
magyart saját portáján a befogadott jöttment.
Végre
is gyökeres, egész eljárást kérünk.
Be
nem tartott helynévrendeletekkel, kidolgozás alatt lévõ zászlótörvényekkel,
türelmesség gyanánt feltüntetett gyávasággal csak növeljük a veszélyt.
Ne
tessék titkot csinálni belõle, hogy a mi célunk a nyelvben s mindenben egységes
Magyarország! Tessék a legradikálisabban elfojtani a legcsekélyebb nemzetiségi
aspirációt is!…
Akinek
nem tetszik, menjen Poroszországba - lengyelnek!…
Ott
tudják ám, hogy kell a rakoncátlankodókkal amúgy istenigazában elbánni!…
Debreczen 1899.
október 28.
A. E.
|