|
Higgye
el, aki akarja, hogy az életben csak egy probléma van: a tisztes munka és a
születési elõkelõség harca. Nincs nekünk a világon semmi egyéb bajunk. Nincs
már elõítélet, nincs leigázó tõke, nincs nyomorgó munkásosztály, nincs
jobbágy-intelligencia, nincs erkölcsi anarchia, kérem, nincs az életben semmi,
csak munka és munkátlanság. Morelek és Guy-Chatelek. Éljen a romantika a maga
ostoba naivságával sokáig! Jó közönség, dúslakodj, dobzódj[!] az Erdõ szépe
szépségeiben, okulj remek meséjébõl, melyhez hasonló a világ fennállása óta nem
történt. Hidd el, hogy félkegyelmû parasztok intézik uraik szívügyét, s a
mágnás úrfinak egyedüli vágya a hazáért meghalni. Hidd el, hogy Morel úr a
vaskohóban is Pálma konteszre gondol, s kész megölni magát egy képtelen,
féleszû, lehetetlen grófkisasszonyért. - Hidd el, mert nagyon szép és nagyon
megható. Hidd el, mert hasonlókat olvasol kedvenc regényeiben, amelyek nem
kevésbé hülyék, mint az Erdõ szépe, vagy a Vasgyáros-féle színdarabokban, de
melyeket Te, óh jó közönség, még mindig jobban szeretsz Ibsen, Hauptmann,
Sudermann, Pinero, Bracco és Thury Zoltán remekeinél, melyekben kevesebb a te
fogalmaid szerinti szép, de van bennük élet, van bennük igazság.
Arra
pedig a világért ne gondolj, hogy a demokrácia egyszerûen azért harcol a
születési arisztokráciával, mert demokrácia nincs, s azok pedig, kiknek illene
demokratáknak lenniök, egyedül arra vágynak, hogy a kopott mágnások
kegyeskedjenek velük szóba állni. Ne hidd el ezt. Ez csak mende-monda. Egyedüli
igazság az Erdõ szépe.
Hogy
mi, egynéhányan, más hiten vagyunk, az mit se számít.
Mert
mi is ismerünk Guy-Chateleket. Ezek kegyelembõl élnek, de óriási tekintélyek. A
Morelek nálunk is gyárosok, vas- és egyéb nagykereskedõk, iparosok,
gazdaemberek. De ezek, ha meggazdagodnak, nem akarják ám megalázni a korlátolt
Guy-Chateleket. Sõt, összes vágyuk az, hogy holmi talmi-nemességre szert
tegyenek, s akkor retyizei Kovács Pálnak nincs nagyobb ambíciója, mint bejutni
a gróf Lekopottfalvyék társaságába.
Na,
de hát ezt csak mi látjuk így. Te, óh nagyközönség, merülj el a romantikában a
színpadon, az elmaradottságban az életben, s aztán - a világ haladjon, csak a
Morelek és Guy-Chatelek megható históriája legyen örökkévaló… A debreceni
közönség egy kis részének dicséretére szolgál, hogy a színházban nem veszi be a
limonádét. Ezt észrevettük a csütörtöki elõadásnál is.
A
Derblay-k, Morelek, Guy-Chatelek históriáját hagyjuk is el már az ördögbe.
Ha
már a modern magyar társadalom hivatásos színmûírója nem akar megjelenni, elõ a
külföldiekkel!…
Sõt,
tovább megyünk: a legléhább francia vígjáték egészségesebb táplálék az Erdõ
szépe-féle romantikus ostobaságoknál.
Színészeinket
sem igen ambicionálta a tegnapi darab.
Fáy
Flóra is megérezte szerepe lehetetlen voltát. Modern, igaz eszközökkel
dolgozott. Csaknem elfogadhatóvá tette Pálma grófnõ lehetetlen bizarr alakját.
Nagy lépés ez a mi nagy tehetségû, de a koturnusszal szimpatizáló fiatal
mûvésznõnknél.
Hasonló
jót mondhatunk Komjáthynéról és Komjáthyról is. Tóth Elek a szerepét nem tudta,
Tanaynak kényelmetlen volt a szerep, csak Sziklay és Fenyéri mint régi
színészek játszották ambícióval az elavult darab nekik jutó szerepeit.
Debreczen 1899.
október 28.
a. e.
|