198. NEM LESZ PREMIER

A fõvárosi magánszínházak felséges igazgatóit dühbe hozta az az impertinencia, hogy az elmaradt vidék nem akarja az újdonságaikat erkölcsösöknek vallani. Megrekontrázzák a dolgot: õk meg ezentúl nem engedik vidéken elõadatni újdonságaikat. A katasztrófa elkerül­hetetlen: nem lesz többé vidéken premier.

A fontos ügyben megkérdeztünk néhány érdekeltet, kiknek válaszait itt közöljük:

I.

A pesti színházak sztrájkjától nem félek. Él még Follinusz, ír õ az én számomra eredeti darabot. Egyébként Gyalui Farkas is munkálkodik. Õ is szeret eredeti darabot írni. No, meg Prém József is teljes erõvel mûveli a színiirodalmat. Szóval a sztrájktól nem félek.

Bölöny József
intendáns.

II.

Egy eredeti darabom már biztos: a színházmegnyitás prológja.

Somogyi Károly
nagyváradi színigazgató.

III.

Hajlandó vagyok egy-egy fiók gyártelepet a vidék nagyobb városaiban is felállítani. A gyártelephez szükséges épületeket a városok kötelesek felépíttetni. Ugyancsak a városok kötelesek évenkint legalább 250 liter tintát venni a gyártelep céljaira. Egy-egy gyártelep évi produktuma 100-140 darab.

Ifj. Bokor József
színdarabgyáros.

IV.

Kétségbe vagyok esve. Rám zúdulnak az összes helyi szerzõk, akik eddig is annyit keserítették az életemet. Le fogok mondani a direktorságról.

Komjáthy János
debreceni színigazgató.

V.

Rettentõ dolog. Mióta az új színház elsõ téglakövét lerakták, állandóan búvárkodom. Le akartam fõzni Alexandert és Keszlert. A fejem majd szétreped az esztétikai készültségtõl. És íme, nem vehettem hasznát!… Oh, meg nem írott premierkritikáim!…

Egy kritikus

A mai postával azonkívül a következõ sorokat vettük:

A pesti színházak sztrájkja gyõzelemre juttatta a mi igazainkat. Többet nem lehet mellõzni bennünket. Mi leszünk a vidéki repertoár gyöngyei!…

„Goldstein Számi” és Tsai.

Ez utóbbi választ nem személyes beszélgetés útján nyertük, de azért éppoly hiteles, mint a többi.

Szabadság 1900. január 17.

Dyb.