|
Ha
az angolok még idejében békét nem kötnek, a hírlapok vagy megszûnnek, vagy
fehér vászonra nyomtatva fognak megjelenni. Angliában és Amerikában, mióta a
háború dühöng, a lapok annyi papírt fogyasztanak, hogy a papírgyárak a további
szükségleteket ellátni képtelenek.
Mint
jó forrásból értesülünk, a papírszükséglet ellen angol-búr és hazai körökben is
erõsen védekeznek.
Viktória
királynõ a már elkészített csokoládédobozokat nem papírba, hanem saját felséges
zsebkendõibe pakolva küldeti el a
jövõ karácsonykor az esetleg még életben lévõ angol harcosoknak.
Chamberlain
úr az összes részvénytársaságoknál meg akarja szüntetni a papír-részvényeket.
Ugyancsak
õ felszólította azon névtelen egyéneket, kik õt leveleikben agyonütéssel fenyegetik, hogy ezentúl a
lehetõségig röviden adják elõ óhajtásaikat.
A
walesi herceg kínos lelki vívódások után beleegyezett, hogy az angol divatlapok ezután csak négy oldalon
jelenhessenek meg.
Buller
tábornok ezután egyetlen vereségrõl sem fog tudósítást küldeni, hogy a távirati lapok megspórolásával enyhítsen
a papírszükségen.
Rhodes
Cecil összes bankóit aranyakra készül
beváltani.
Krüger
nem fogadja el a békeajánlatokat, hogy a szerzõdésre ne pocsékolódjék el a
papír.
De
erõsen készülnek nálunk is a szükséges óvintézkedésekre.
Sima
Ferenc tiltakozik, hogy bûnvád alá helyezõ végzéseket hozzanak ellene, mert
drága a papír.
Az
Alkotmány c. lap - tekintettel a papírszükségre - csupán az ügyészségnél
követelt egy példányban fog
megjelenni.
Balogh
Döme, nagyváradi városatya fellebbezéseit ezután élõszóval fogja elõadni.
Gyula,
a Magyar Király fizetõje a folyószámla
rendszert egyszer s mindenkorra beszünteti.
Nagy
Mór kolozsvári koszorús, a pukk ám pukk
refrénû ballada szerzõje - nagy népszerûsége dacára - lemondott
költemény-kötetének második kiadásáról.
Álszerénység
volna elhallgatni, hogy lapunk milyen magatartást szándékszik tanúsítani a
papirosválság kérdésében.
Kijelentjük,
hogy mi el vagyunk látva a XX-ik század végéig kellõ mennyiségû papírral.
Valamint újólag kérjük minden rendû és rangú munkatársainkat, levelezõnket;
hogy a papirost ne sajnálják ezután sem, s mindig csak az egyik felére írjanak. Lírai költõktõl teljesen tiszta lapokat szívesen fogadunk!…
Szabadság 1900.
január 31.
Dyb.
|