|
Hallgasson
el egyelõre minden gazdasági harc. Ne agitáljunk a hazai ipar pártolása mellett
sem. Minden küzdelem béka-egér harc a nagy háború mellett, melyet az ábécé két
betûje kezdett: az „y” és az „i”…
Szeretnék
a nagy eposzírók tollával bírni. Errõl a harcról csak hõsköltemény zenghet
méltóan. Nagy harc ez, mely bizonyára a magyar társadalom élete felett van
hivatva dönteni…
Az
eredmény azonban máris kétségtelen. A harc az „i” teljes leverésével fog végzõdni. A gr. Szapáry contra Szapári csetepatéban már teljesen megsemmisült az „i”, s ki tudja, vajon Bátsmegyey
alügyész úr kedvéért szegény Rosti
kollégáját nem fogják-e egyszerûen Rost-tá
degradálni?…
Mert
az „y” részén van az erõ. Mellette
szól a tradíció is. Az „i” csak
indigéna, stréberkedõ jött-ment, az „y”-nak
idestova évezredes múltja van. Bizony; „ysa” - mondja a Halotti beszéd…
Hallom
a jövõ zenéjét. Látom egy szebb jövõ hajnalának pirkadását… Az „y” gyõzött minden vonalon. Az ábécé „y”-on kezdõdik, s az „i”-t végleg kihagyták belõle. Az „y”-osok az uralkodó osztály, mely három
rendbõl áll. Az elsõ rend három „y”-nal
írja nevét, a második kettõvel, a harmadik eggyel. Nevök csak nekik van. Az „y”-on kívül esõk: páriák. Név helyett
számot kapnak, s foglalkozásuk a kutyabõrök preparálása lesz.
És
így meg lesz oldva a magyar társadalom égetõ kérdése is. Eltûnnek az
osztályellentétek. Hisz két osztály lesz csak. Ipszilonosok és névtelenek… De
lehet, hogy így se lesz nagyon tartós béke. A háromféle „y” testvérharcot kezd, s a harc vége Isten tudja, mi lesz!…
Csak
egy bizonyos. A világ haladhat, tökéletesbülhet, fejlõdhet, fejlõdhet
nyugodtan, mi nem sokat hederítünk rá.
Nálunk
azért tovább dominál az „y”, s
nagyobb a gondunk, mint bírálgatni egymás elõkelõ vagy kevésbé elõkelõ voltát…
Óh,
de könnyelmûek voltak azok az olasz barátok, akik megismertették velünk a
betûvetés veszedelmes tudományát!…
Szabadság 1900.
február 1.
Ipszilonos
|