|
I.
(Reggel
öt óra. Egy bodegából két didergõ, frakkba öltözött jogászgyerek botorkál ki. A
Szent László templom órája ötöt üt.)
I.
jogász: Ennek is vége. Legfeljebb
május elsején lehet belõle valami.
II.
jogász: Mirõl beszélsz?
I.
Mirõl?… Az óráról! Tudtam, hogy be kell csapni, de azt hittem: lakást fizethetek
belõle. Most már sem óra, sem lakás.
II.
(ásítozva). Hányat ütött?…
I.
(dühösen) Gúnyolódol?…
II.
(ijedten) Dehogy! Világért sem. A toronyórára gondoltam.
I.
(fájdalmasan) Ötöt… Haza kéne menni. A fejem is fáj, álmos is vagyok.
II.
Menjünk haza!…
I.
(keserves hangon) Igen… menjünk… (egy hírtelen eszmétõl megkapva) - a te lakásodra.
(Az
utca élénkülni kezd, lakásadó nénik sietnek megtisztulni: a templomban a
farsang bûneitõl…)
II.
Lizi: Eljön. Biztosan eljön. Neked is
megígérte!…
A mama: Hogyne!?… Ez lenne az elsõ
ígéret, melyet nem váltanak be!?? Te úgy látszik, azt hiszed: a huszonhat éves
korban is jól áll a naivság… kissé csalódol!…
Lizi: De mama! Mi lelt ma téged?… Hát
oka vagyok én valaminek?…
A mama (gúnyosan) Világért sem!
Tudvalevõ, hogy a levegõben sült pártik repdesnek… Akinek kell, ötöt-hatot
csíphet magának…
Lizi: (sírva) Hát mit tettem volna?…
Hisz’ máris nevettek rajtam!… Valósággal udvaroltam annak a mamlasznak!… Én nem
tehetek semmirõl! Mit tegyek?…
A mama: (sötéten és keserves pátosszal)
Egyelõre át kell igazítani a doktorbáli ruhádat az elsõ böjti hangversenyre…
Talán… (dühösen) talán!…
III.
Kedves
Bözsikém!
Hála
Istennek: visszatérhetek komoly tanulmányaimhoz. Te! borzasztó az, ha valaki
kikiáltott csodagyerek. Már a gyerek szó is borzasztó, hát még huszonhárom
hangversenyt végigzongorázni, bókokat fogadni, keveset aludni, másnap újra meg
újra szekundát fogni a természettanból, és kikapni a Tini kisasszonytól, hogy
végleg a „romlás lejtõjére tévedtem” - mint ahogy õ mondja… Hallod! Abszolúte
semmi gyönyörûséget nem találok a csodagyermeki pályában. A mûvészet szörnyen
unalmas. Örömmel hintek tehát hamut a fejemre, s vallásos áhítattal fogadom meg
neked, hogy Liszt II. rapszódiáját húsvét vasárnapjáig nem veszem elõ. Tanulok,
s engedem magam Tini kisasszony által „kimentetni a fenyegetõ örvénybõl”.
Errõl
akart tudatni behamvazott homlokú Arankád. Pá, puszi!
IV.
Egy kelendõ könyv. Clair Vilmos
Párbajkódex c. könyve e héten éri meg a negyedik kiadást. A könyvbõl a farsang
alatt több ezer példány kelt el. Elég bizonyíték a mellett, hogy az idei
farsang az utóbbi évek farsangjait siker dolgában fényesen felülmúlta.
Szabadság 1900.
március 3.
Dyb.
|