|
Az
épülõ új színháznak kedves látogatója volt tegnap délelõtt. A látogató a régi,
rozoga színkörnek egy ünnepelt mûvésznõje volt. Perényi Margit, a kolozsvári
színtársulat volt szubrettje, a debreceni színház tagja.
A
szombat esti hangversenyre jó késõn érkezett. Még szét sem nézhetett
diadalainak egykori színhelyén, már Nagyszalontára kellett utaznia, hol ismét
nagy, tüntetõen ünneplõ közönség várta.
Visszajövet
azonban teljes másfél óráig kellett volna várnia az állomásnál. Volt ideje hát
egy kis au revoir körútra. Megnézhette az új színházat is, melynek eddigi
mûvészi eseményei egypár bezúzott napszámosfejre szorítkoznak.
Az
épülõ színház bájos vendége kedves érdeklõdéssel nézegette a vakolatlan
Thália-templomot. Most a mostani sivár állapotban még mindig az idealizmus
szentelt csarnoka, napszámosaival és napszámosai nélkül… De azután?… Mi
juthatott a kis szubrett eszébe?… Az intrikák, a pártoskodások, az
igazságtalanságok, hipokrízisek jövendõ korszaka!…
…És
megrázkódva és fázva hajtatott a vonathoz a nagyváradiak egykor ünnepelt kis
szubrettje.
Szabadság 1900.
március 6.
|