|
(Mikor
Gajári a Vaterland cikkíróját kereste, Ugron is ott volt a folyosón. Hallotta a
hízelgõ jelzõket, de nem reagált. Õ elvégre is székely rabonbán, ki még a
táborszernagyokkal sem szokott szóba állni. Két jelenetben mutatjuk ez
alkalomból be a büszke rabonbánt.)
I.
Egy népgyûlésen
Ugron: (tengernyi nép elõtt szónokolva)
„…Adjatok virágot nekem, hogy hintsem a kiterített népszabadság ravatalára!
Adjatok nekem koporsószegeket, zárjuk le a sötét koporsót!… A nemzet becsületét
hitvány kufárok zsibvásárra vitték… Jaj a gyenge népnek, mely tûri az
elnyomást, melynek értelmisége romlott, sivár, mint a hanyatló Róma…”
Baruch Jeremiás (elõfurakodik a
tömegbõl, egy darabig türelmetlenkedik, végre az emelvényhez jut, alig
hallhatólag súg a szónok felé): Nagyságos úr, nagyságos úr! Újabb zabrendelés érkezett. Nagyon sürgõs!…
Ugron: (hazafias mélabúval) „…Óh, de
hagyjuk e sivár képet. A szívem megszakadna érzem, s végsõ sóhajba törve
imádkozom el: éljen e kifosztott, szegény Haza!” (Általános, szûnni nem akaró
éljenzés. A nép valósággal tombol, s észre sem veszi, mikor Ugron Baruchhal
eltûnik).
II.
A ház folyosóján
Gajári Ödön: (egy képviselõhöz). Ugyan,
kérlek, nem tudod, ki volt az a komisz, pimasz gazember, aki Bánffyt a
Vaterlandban megrágalmazta?
Ugron (húsz lépésnyi távolságban áll,
kivesz egy darab vattát a zsebébõl, s bedugja a bal fülét).
Gajári Ödön: (egy másik képviselõhöz).
Ugyan kérlek, nem tudod, ki volt az a komisz, pimasz gazember stb.
Ugron (tíz lépésnyi távolságra van,
kivesz egy darab vattát a zsebébõl s bedugja vele a jobb fülét.)
Gajári Ödön: (továbbmegy, egy harmadik
képviselõhöz). Ugyan kérlek stb.
Ugron Gábor (mellette áll, s egy óriási
darab vattával bedugja a száját is).
Gajári Ödön: (Ugron Gáborhoz). Ugyan
kérlek, nem tudod, ki volt az a pimasz, komisz gazember, aki Bánffyt a
Vaterlandban megrágalmazta?
Ugron (szemein mély bánat tükrözõdik: az
aggódó honfigond, felnéz az ég felé, mintha onnan várná e nyomorult szolganép
számára a segélyt…)
Szabadság 1900.
március 10.
Dyb.
|