Egy kis kötetnyi verset akarok kiadni. Nem
a nagyközönség számára, hiszen annak az enyéimnél jobb versek sem kellenek;
csak ismerõseimnek, csak azoknak, akik azon kis helyen laknak, hova képzeletem
bárhonnan visszatért, amely éppen úgy szülõföldem, mint legszentebb illúzióim
testet öltött képe. Az irodalmi stréberek példáját nem követtem; ha volt olyan
dalom, melyrõl azt hihettem, hogy amint az én szívemet megvérezte az az érzés,
melybõl formálódott, melybõl fölfakadt, úgy fog talán egy szenvedõ szívnek a
rokonérzés erejével megnyugvást adni - azt a dalt is ismerõsnek, jó barátnak
szántam, mert ezeket szeretem, mert a szeretet diktálta minden soromat. Még ott
is, ahol talán az ifjú szív emésztõ lángjával eszményt, tekintélyt próbálok
égetni, még ott is a szeretet, az Igazság
szeretete vezetett. Nem hívom ki, nem is várom a kritikát. Szívem még küzdõ
helye az ifjúi zavaros tárgyakat keresõ érzések csatáinak. Az én verseim még
csak keresik azt, mely különben is csak törekvés marad, s legfennebb iránya
változik: az igazságot. Azt sem ígérem, hogy a könyvemre teendõ esetleges
kritika reám hatással fog lenni: nem, mert a szerénység affektálása több a szerénytelenségnél,
s nem fõleg azért, mert kritikus nem tanított meg senkit verset írni. Az elsõ
kötet az a poétának, ami a kisdiáknak az elsõ - legtöbbször félkrajcáros -
cigaretta. Az ismerõsöket, a közönséget kérem: ne engedjék, hogy a füstje a
torkomon akadjon. A kötet augusztus közepén fog megjelenni. Elõfizetési ára 60
kr, mely címemre legkésõbb f. hó 25-dikéig elküldendõ.
Szil 1898. július 3.
Ady Endre
(Érmindszent, u. p. Érszentkirály)
|