|
Soha
olyan élénk színházi élet még nem volt Nagyváradon, mint - most.
A
színügyi bizottság állandó permanenciában van. Minden nap egy új korszakot
jelentõ színházi reformeszmét dob a fórumra. A közönségnek megvannak már a maga
kedvencei is. Egyelõre persze csak a színügyi bizottsági tagok között. Azt
lehet mondani, hogy rövid pár hónap alatt a következõ három év színházi
teendõit elvégeztük.
A
helyzet szignaturáját legjobban Somogyi direktor állandó utazása adja meg.
Elárulhatjuk
például, hogy a váradi lapok kartellt kötöttek a soproni kollégákkal.
Azon
napokon például, melyek kettõvel oszthatók, a soproni lapok megírják ezt a kis
személyi hírt: Somogyi Károly
színigazgató a mai napon Nagyváradra utazott.
Ugyanakkor
persze az összes váradi lapok újságolják, hogy: Szeretett színigazgatónk, Somogyi Károly a mai napon rövid
tartózkodásra városunkba érkezett.
Azon
napokon, melyek kettõvel nem oszthatók, a hírek kicserélõdnek.
Egyelõre
tehát a színházi élet a legnagyobb mértékben virágzik. Sokkal hatalmasabb, mint
a nyári bódé korában. Egy dolog adott csak gondot.
Mi
történjék a habitüékkel? Ezt is sikerült megoldani. Szereztünk nekik
foglalkozást - az orfeumokkal. Most már az õ szerepük is be van töltve. Most
már minden rendben van. Jelenleg így állunk:
Van: egy épülõ színházunk. Van: színügyi bizottságunk. Van: saját külön színmûvünk. Van: a színházunknak neve. Van: direktorunk. Van: társulatunk. Van:
ötletünk. Van: tárgyilagos kritikánk.
Van: díszletfestõnk. Van: színházi életünk.
Nincs: városi páholyunk, nincs: primadonna-heccünk, nincs: tüntetés a színházban.
Tekintettel
arra, hogy egy elõkelõ vidéki város színházi életében nem szabad hiányosságnak
elõfordulnia, talán már holnap hírt adhatunk egy pár hiányt pótló eseményrõl.
Például: A jogakadémia igazgatója a fekete táblán figyelmezteti az akadémia
polgárait, hogy a színházban minden tüntetéstõl tartózkodjanak.
Mezey
Mihály tûzoltó fõparancsnok, tekintettel a legutóbbi párizsi katasztrófára, a
színházi tûzellenõrzést még szigorúbbá tette. És így tovább, elvégre is jogunk
van mindahhoz, amiben hozzánk hasonló városok dúslakodnak. Elvitázhatatlan
jogunk van tehát - a színházi élethez is.
De
mi lesz ezután?… Félõ, hogy mire Somogyiék eljönnek, torkig leszünk a színházi
élettel.
…Mert
ebbe is bele lehet ám unni!…
Szabadság 1900.
március 14.
Dyb.
|