„A jó lapot a közönség szerkeszti”
I.
Az elnök úr: (gyöngyözõ serlegét magasra
tartva) de ne feledjük el, uraim, azt a hivatása magaslatán álló orgánumot,
mely kötelességét buzgón teljesítve hirdeti Nagyvárad és vidéke dicsõségét. A sajtót értem, uraim! A sajtót, tántoríthatatlan
kötelesség ismerésével, elfogulatlan szókimondásával, pontos, mindent felölelõ
hírszolgálatával, mely az elsõk közé emeli a vidéken! Éltetem uraim a
nagyváradi sajtó kitûnõ munkásait! (Sokáig
tartó, zajos, mondhatni: viharos éljenzés. Az egyesület elnöke tüntetõleg
koccint az újságírókkal.)
Egy
idegen úr: (az elnökhöz) Kérem, talán
túlságos is volt a dicséret…
Az elnök úr: (körülnéz óvatosan, aztán súgva
szól) Na, na!… De hát tetszik tudni, muszáj
velük jól lenni!…
II.
-
Halló! Halló! Szerkesztõség?…
-
Igen. Mi tetszik?
-
X. beszél, a veterán tûzoltók árváit segélyezõ egyesület tb. titkára.
Egy
kérésem volna, ami a lapot érdekli. Holnap utazom Fugyivásárhelyre. A sógorom
két disznót ölt. Kérek errõl néhány szívélyes sort írni. A sógorom Ciganyesden
született, iskoláit is ott végezte. Két gyermek atyja, s igen szép családi
életet él. Egyébként elõfizetõje vagyok a lapnak. Ajánlom magam!… Pardon! Azt
is meg lehet írni, hogy elõreláthatólag két napig leszek oda az ünnepélyen…
III.
Tekintetes
Szerkesztõség!
Kérem
közölni az alábbi érdekes hírt:
„Lélekemelõ,
szép ünnepély folyt le tegnap este városunkban, Gorbó Márton irodai gyakornok
és tartalékos szakaszvezetõ vendégszeretõ házában. A széles körökben ismert s
népszerû házigazda ülte ez alkalommal hivatali mûködésének négyéves
évfordulóját. A lakomán sok szép tószt hangzott el, s a fényes társaság a
reggeli órákig maradt együtt.”
Ez
volna a hír magva. A tekintetes szerkesztõségre bízom a hír kiszínezését. Nekem
szerénységem tiltja azt tenni.
Maradok
tisztelettel.
Gorbó Márton s. k.
IV.
-
…Az egész, kérem, lényegtelen. Nem érdekli az a közönséget. Úgy történt, hogy
az unokaöcsémnek jókedve támadt. Igaz, hogy lelõtte a feleségét, megfojtotta az
anyósát, összeszurkálta mind a négy gyermekét - de mit tartozik ez a
közönségre? Az én házamban azt teszem, ami nekem tetszik!… Aztán meg olyan
bolondos, jókedvû fiú. Nem is lehet rá haragudni. Miért legyen megbélyegezve a
világ elõtt?… Elég baj az, hogy a törvény nyomorult paragrafusai miatt
kellemetlenségei lesznek. A lapok legalább ne írjanak róla.
-
De, kérem, úgy tudjuk, hogy mind a hat áldozat kiszenvedett…
-
Annál inkább kérem a dolgot elhallgatni. Ne
háborgassuk a halottak álmát!…
V.
-
Halló! Szerkesztõség?
-
Igen.
-
Bizonyára hallottak már az urak a Gerle Mariska esetérõl; kiderült, hogy õ az a
gyújtogató, akinek üzelmei miatt két hónap óta halálos rettegésben van a város.
Tessék ezt a dolgot megírni. A leány testvére nálam van alkalmazva mint
szakácsné. Egyébként is most már úgysem gyullad ki több ház, mert Gerle
Mariskát elfogták. Remélem, hogy az olvasók idegeit különben is veszedelmesen
rontó hír nem fog napvilágot látni!…
VI.
-
Szervusz!
-
Szervusz!
-
Hova?
-
Utazok a fõvárosba, hogy egy kis helybeli
szenzációról értesüljek!
Szabadság 1900.
március 23.
Dyb.
|