|
Az
örök város napfényben úszó, mosolygó kék ege alatt, hol életvágy szállja meg a
szélütött bénát is, gyülekezés készül.
Egész
világból összegyûlt irgalmas szívû tudósok, amíg körültük a bûbájos itáliai
tavasz buja virágai illatoznak - komoly redõkbe vont arccal vitáznak, hogy mi
történjék a halállal, a rejtelmessel, a félelmetessel?…
Egy
királyi asszony ül közöttük. Angyal szívû, jóságos nagyasszony, aki aggódva
figyel meg minden szót, aki millió és millió költözködõ nyomorék emberre
gondol: a legnyomorékabbakra…
A
beteg tüdõk pedig széles világszerte halkabban vesznek levegõt. A lázas szemek
csillogva kutatnak a lapok szürke sorai között.
A
megváltást, az életet keresik.
A
Halál kegyelmébõl való felkent király pedig: Tüdõvész õfelsége rettenetes
hatalma tudatában figyelembe sem veszi nyomorult jobbágyai reménykedését.
S
míg Itália csodás kék ege alatt, zöld lombú fák és illatos virágok
életpompájától körítve néhány száz nemes szív szövi a történelem legszentebb
konspirációját - Tüdõvész õfelsége végzi uralkodói kötelességét: pusztít,
tarol, temet…
Szabadság 1900.
március 29.
ae.
|