226. KÜLÖNFÉLE KALÁRISOKRÓL

Párizsból írják: A perzsa sah európai körútjára egy konstantinápolyi ékszerésznél tömérdek érdemjelet csináltatott. Így háromezer darab gyémántos kis csillagot rendelt, hatvan nagy gyémántos csillagot és tizenkét tojásdad alakú érmet saját arcképével, körülvéve gyémán­tokkal. Ez utóbbiak egyenkint körülbelül nyolcezer frank értéket képviselnek.

Kikérném, ha valaki azt merné mondani, hogy barbár fejedelem a királyok királya, a perzsa sahinsah.

Allah növelje olyan hosszúra a szakállát, amilyenre vágyik. Igen zseniális, úri embernek látszik õfelsége. Van benne nagyszerû humor, ehhez pedig - még a stilisztikában tanultam - „magasabb világnézlet” és ha jól emlékszem, „kedély-derû” kell.

Nahát, „kedély-derû” van ám a királyok királyában elég. Ebbõl is hozhat magával ebbe a gyalázatos humortalan világba, melyet megvizitelni készül.

De tisztelet-becsület királyi és emberi fennköltségének: mégsem járja, hogy csúfot ûzzön belõlünk!…

Nem voltam még perzsa sah, de sejtem õfelsége gondolkozásmódját.

Hallott valamit arról, hogy hogy szoktuk mi civilizálni a vadakat.

Az egész metódus fõ eszköze az üvegkaláris. Szép is, fényes is, csillog a napfényben. Lehet belõle fülbevalót csinálni. Csünghet az orról, ajakról. Szóval igen praktikus kis valami az üvegkaláris.

Ezeknek az embereknek - tépelõdött õfelsége, nem vihetek üvegkalárist. Ilyenbõl sok lehet nekik, mert õk is elosztogatják.

És így történt a fenti megrendelés Sztambulban, mivel szintén zsenialitásának adta jelét õfelsége, lévén Sztambulban - miként az tudva vagyon - majdnem olyan nagy hiánya a pénz­magnak, mint Nagyváradon.

Hát a nekünk szánt gyémántkalárisokhoz van egy kis szavunk, felséges sahinsah!…

Hát vadaknak méltóztatik bennünket nézni?… Hát mit csináljunk mi avval a háromezer­néhány kalárissal?…

Ha benn Kongóban egyik szerecsennek nem jutott a csillogó üvegbõl, éjnek idején rátör a másikra, elmetszi a torkát, elviszi a kalárisát…

De mi civilizált társadalomban élünk, felséges sahinsah, királyok királya. Ha mi leütünk valakit a kalárisáért, úgy elcsuknak bennünket, mint a pinty…

Aztán meg mi demokraták vagyunk ám. Itt vagyunk egy pár száz millióan, akik nem tûrhetik egyeseknek megkalárisozását…

…Azért hát felséges sahinsah, királyok királya, mást mondandó volnék.

Ha felségednek van annyi pénze, mint amennyi humora látszik, hozzon azokból a kalárisokból mindnyájunknak egyet… Hátha úgy járnónk, mint az egyszeri beteg: olyan óriási hahotába törnõnk ki, hogy meggyógyulnónk tõle!… Meg aztán egy kis megrendelés Váradra is jutna!…

Szabadság 1900. május 6.

A. E.