|
A
kalaplevevést, kézfogást, névnapi és egyéb gratulációt nem tette eleddig
kötelezõvé sem a törvényhozás, sem a kúria egyetlen döntvénye is. Mindegyik az
egyén dolga, és ízléstõl függ, hogy megteszi-e valamelyiket, vagy nem. Köszönök
X úrnak, ha nekem tetszik, s Y úr fogadja, ha neki tetszik. Ez csak a kettõnk
legsajátabb dolga, köze nincs hozzá senki más emberfiának. Végtelenül
nevetséges volna, ha Y úr engem azért felelõsségre vonhatna, mert nem köszöntem
X úrnak. Ilyen nevetséges szerepet játszik pár nap óta néhány fõvárosi és
vidéki laptársunk. Afölött vitáznak, hogy mért nem üdvözölte Wlassics
minisztert a diákoknak közelebbrõl Debrecen[ben] tartott kongresszusa?… Hogy
nem üdvözölték, az faktum. De egy ellen százat, hogy ez a legfeljebb csak
udvariatlanságnak minõsíthetõ dolog éppenséggel nem okozott egy percnyi bánatot
sem õexcellenciájának. Fogadni merünk, hogy észre sem vette. Ámde azért van a
sajtó, hogy az effélébõl kázust csináljon. A hópehelybõl lavina lesz, s ennek a
zaját már lehetetlen észre [nem] venni. Így csináljuk mi a szenzációkat.
Amennyiben volt nagyváradi lap is, mely foglalkozott az ízléstelen kérdéssel,
sõt úgy tüntette fel, mintha a kongresszus szavazattöbbséggel határozta volna
el a miniszter nem üdvözlését,
kénytelenek vagyunk mi is a dologhoz szólani. A diákkongresszus abszolúte nem
folyt be abba, hogy kit üdvözöljenek vagy kit ne üdvözöljenek a kongresszus
nevében. Elvégezte ezt az elnökség. Tény, hogy egypár küldöttnek feltûnt, hogy
Wlassics üdvözlése elmaradt, de az elnökség ezeknek is hamar adott megnyugtató
választ.
Wlassics
miniszter annak idején feloszlatta volt az országos diákszövetséget, mely
egyedül van jogosítva diákkongresszust rendezni. A tavalyi és idei
diákkongresszus csak értekezlet. Kongresszusi voltát a miniszter ismeri el
legkevésbé. Nagyon természetes tehát, hogy a magát kongresszusnak tartó és
hirdetõ diákgyûlés nyílt kihívásnak vélte a miniszter esetleges üdvözlését
egyfelõl, másfelõl nem akart alkalmatlankodni ott, ahol létezését jogosnak nem
tartják. Ez volt az elnökség magyarázata. Kár volt az egész dolgot nyilvánosság
elé vinni. Talán a minisztert érinthette ez a diszkusszió legkellemetlenebbül.
Ezt pedig szívébõl sajnálná a magyar ifjúság, mely a legnagyobb tisztelettel
adózik a miniszter személye iránt, kinek nagy alkotásai kit lelkesítnének
jobban, mint éppen a magyarság jövõjét, az ifjúságot…
Szabadság 1900.
május 10.
|